http://www.youtube.com/watch?v=9OV_VDkXWUs
Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert…
most lángban álló múlt.
Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt…
Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó…
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már…
soha talán…
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerűl a nyár…
Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk…
de lesz,'ki óv és véd.
Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.
Fogy az idő…
Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz…
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító…
érezned kell!
Fogy az idő….a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár…
Szerző:
