Még nincs egy helye, hogy egy volt csoporttársam felrakott a facebookra egy negatív cikket a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Az ilyenek és az erről való gondolkodás sokszor rontja a hangulatomat. Mivel hivatásomnál fogva is környezetvédő vagyok nagyon fontos nekem ez a téma.
Sokszor süllyedek mély apátiába, ha arra gondolok milyen jövő vár Vajon az emberiségre a környezet riasztó állapota és a globális felmelegedés miatt. Azt tapasztalom, hogy a szüleim 50-es korosztályát egyáltalán nem érdekli ez. nem fogják fel a súlyát, sokkal jobban foglalkoztatják őket a gazdasági bajok. Apukám el is mondta egyszer, őt csak az érdekli, hogy 30-40 évet élhet még itt, a távolabbi dolgok nem. Az én 30-felé közelítő korosztályom pedig nagyrészt negatívan és passzívan szemléli a dolgokat. Pl. egyik fiatalabb ismerősöm mondta 1.5 hete, adunk még 2-3 generációt a világnak, aztán ennyi. Volt egyszer egy pályázat ahol a jövőről kelett írni és egy kivételével minden írás negatív képet vetített előre, szemben azzal amikor a szüleim mesélték, hogy nekik az iskolában kelett arról írniuk, milyen lesz a világ 2000.ben és ők a fejlődésről, űrutazásról és ehhez hasonló fantasztikus dolgokról írtak. Sokan ennek a negatív jövőképnek ellenére is vidámak tudnak lenni. Egyesek álláspontja pedig az, most élünk, most igyunk dorbézoljunk, hisz úgysincs már jövő. Másoké az hogy minél több pénzt keressünk. De volt olyan csoporttársam is, aki a környezetszennyezésért harcolt, hogy az ember minél hamarabb haljon ki, és jó legyen a természetnek.
Én egyik ilyen szemléletet se tudom magamévá tenni. Csak úgy tudok élni, hogy igyekszek valamit tenni a jobb világ érdekében, valamint hogy keresem az élet értelmét és megpróbálok e szerint élni. A környezetvédelemnek aktív szerepe van az életemben Egyrészt próbálok önkéntesként valamit tenni a témában, és próbálok e szerint élni. Pl. nem csinálok jogsit.
A környezetemben mégis azt látom a változtatás lehetetlen vállalkozás. Az emberek nagy része nem hajlandó lemondani az autóról. Ráadásul a buszközlekedés se környezetbarátabb, mint az autó. És nem tudom ,a vasút környezetbarátabb-e hisza nagy monstrumokat mozgatni sok energia kell.Márpedig az , hogy ne közlekedjünk nem megoldás. Az, hogy külföldre ne menjünk nyaralni, már része lehet a megoldásnak, de hogy még a környezetünkért aggódók is felülnek a repülőre, és egyre többen utaznak így, mégha ezzel meg is duplázzák éves környezetszennyezésüket.
Bár vannak jó példák is, például a házak hőszigetelése ez nagyon kevés. Minden naagyon kevésnek tűnik, amit teszünk, ha szembeállítjuk azzal, hogy bár nőtt a megújuló energiák térnyerése, volt hatékonyságnövelés és gazdasági válság is, mégis ezek ellenére minden évben nő a földön a szén-dioxid kibocsátás.és nem csökken. Az országok hitele csak úgy kifizethető , hogy egyre nő a gazdaság, ezáltal a környezetszennyezés. Így nem igazán tűnik reálisnak, hogy a használtpiac növelésével, a dolgok megjavításával, kevesebb fogyasztással, az emberek szolgáltatószektorba és cívil szférába való átcsoportosításával nagyban javuljon a helyzet.
Így én is sokszor kilátástalannak látom a problémát a jövőt, és értelmetlennek az életet. Mert mi értelme van bárminek is, ha mondjuk 50 vagy 100 év múlva úgyis kipusztul az emberiség.
Ezek a gondolatok pedig egyenes utat jelentenek ahhoz, hogy ne legyen a lelkünk egészséges. Bár egy egyzettebb lélek biztosan könyebben fel tudja dolgozi ezt a problémát is.
Szerző:
Azt írod, hogy hivatásodnál fogva környezetvédő vagy. Tulajdonképpen mi ez a hivatás? (Ha nem indiszkrét a kérdés.)
Hát most ide nem fogom leírni, hogy pontosan mit végeztem, meg mit dolgozom illetve fogok valószínű, a végett, hogy ebből ne ismerjenek rám. íbár mondjuk írtam a blogomba már olyat, hogy éppen akár rám is ismerhet valaki, de túl konkrétot nem akarok. Lényeg hogy a végzettségem, félig a munkám is kapcsolódik ehhez a tevékenységhez. De ha kíváncsi vagy írhatsz privátot.
Szia !
Elgondolkodtató az írásod.De nem vagy könnyű helyzetben.Materalista világban élünk.Amely bizonyos szempontból az élet egyik fontos része,hiszen már nehezen tudnánk átállni az önellátó életmódra annyira a mindent a pénügyi világ mozgat.
Gyakorlatilag kevés ember gondolkodásmódját lehet arra ráállítani hogy ,,A Föld,nem nagyapáinktól örökültük ,hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” ,egyáltalán rávenni őket,hogy elgondolkodjanak a kérdésről.
Sok óvodában esik szó a környezetvédelemről .Játékos formában a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát is igyekeznek a gyerekeknek átadni
.A gyerek lelkes,tanulékony ,sajnos sok szülő úgy vélekedik az ilyen kezdeményezésekről,hogy oké otthon is megcsináljuk,hagy élje ki magát a gyerek,majd megunja-és visszaáll minden a maga régi medrébe…
Tehát én személy szerint ott is látom a probléma gyökerét,hogy nem tiszteljük a saját gyermekünket,nem tiszteljük azt,hogy talán olyan ,,világba” vezet be ami számunkra idegen ,nem értjük,v nem is akarjuk megérteni. Miért?Mert nehezen tűrjük a változásokat.Az pedig,hogy pl egy óvodáskorú gyerek neveljen minket?.Azt már nem,hiszen akkor csorba esik a szülői tekintélyen.Gyakorlatilag kifelé élünk, másoknak, hiszen a látszatra adni kell.
Szia !
Elgondolkodtató az írásod.De nem vagy könnyű helyzetben.Materalista világban élünk.Amely bizonyos szempontból az élet egyik fontos része,hiszen már nehezen tudnánk átállni az önellátó életmódra annyira a mindent a pénzügyi világ mozgat.
Gyakorlatilag kevés ember gondolkodásmódját lehet arra ráállítani hogy ,,A Földet,nem nagyapáinktól örökültük ,hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” ,egyáltalán rávenni őket,hogy elgondolkodjanak a kérdésről.
Sok óvodában esik szó a környezetvédelemről .Játékos formában a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát is igyekeznek a gyerekeknek átadni
.A gyerek lelkes,tanulékony ,sajnos sok szülő úgy vélekedik az ilyen kezdeményezésekről,hogy oké otthon is megcsináljuk,hagy élje ki magát a gyerek,majd megunja-és visszaáll minden a maga régi medrébe…
Tehát én személy szerint ott is látom a probléma gyökerét,hogy nem tiszteljük a saját gyermekünket,nem tiszteljük azt,hogy talán olyan ,,világba” vezet be ami számunkra idegen ,nem értjük,v nem is akarjuk megérteni. Miért?Mert nehezen tűrjük a változásokat.Az pedig,hogy pl egy óvodáskorú gyerek neveljen minket?.Azt már nem,hiszen akkor csorba esik a szülői tekintélyen.Gyakorlatilag kifelé élünk, másoknak, hiszen a látszatra adni kell.
És mindezek után csodálkozunk,hogy már 4-5 éves gyerekeknél is szorongást , depresszió tüneteit vélik felfedezni, diagnosztizálni?Meg sem hallgatjuk a gyerekes,, locsogásaikat „vagy elbagatelizáljuk.Nemcsak a Föld jövőjével mi lesz,de a jövő nemzedékét mi ,,neveljük”(a szülő a referencia személy, nagyon sokáig, a gyerek számára). MOST!
És remélem nem a pszichiátria rendelők és a gyógyszeripar számára.
,,A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk – s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól – az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.”
Kurt Vonnegut :A hazátlan ember..