próbálok egyensúlyban maradni amíg a procedúrák elintéződnek.
és jól teljesíteni a munkahelyemen – holnap hatkor kelek, hétkor indulok…. fél négyig nyomom, 13 gyerekkel és két kollégával…
holnapután – P., a pszichológus. Meg akarom beszélni vele a praktikus teendőket. Elvégre olyan, mintha a röntgen vagy mittudoménmi kimutatta volna a tumort bennem… tehát ezzel foglalkozni kell…
Szerintem a legjobb lenne, ha P.rel a továbbiakban inkább a napi munkabeli dolgokra koncentrálnánk – nem könnyű úgy csinálnom a mh.emen sem,m intha minden rendben lenne. ehhez kell az ő segítsége. hogy mosolyogni tudjak, és a gyerekekkel játszani és nevelni őket és a többi.
És mindeközben el akarom indítani a kórházi felvételemet. Ami ha jól értettem, nem fog megtörténni hipp-hopp, ha jól értettem, előzetesen felmérik az embert, talán több interjú is lesz – és van várólista is – ha jól láttam, 4-6 hét.
Örülnék, ha február közepére minden papírom meglenne és elindulhatna ez a dolog.
Február előtt nem is akarok befeküdni, mert előbb kézhez akarom kapni a végleges munkaszerződésemet, és fizetett betegállományban szeretnék lenni.
muszáj aldunom, még ha nehezen is megy. most leütöm magam valahogy.
Szerző:
Nem is posttrauma, hanem COMPLEX POST TRAUMA STRESSZ…
http://en.wikipedia.org/wiki/Complex_post-traumatic_stress_disorder#Attachment_theory.2C_BPD_and_C-PTSD
Lilom, ez természetes.
de tudod, hogy az emlékezetbe csak oylan emlékek törnek be, amikkel már meg tud bírkózni az ember.
én most már nagoyn nagyon nagyon erős vagyok.
férjem van, gyerekem, a legfontosabb céljaim teljesültek. Nem vagyok hajléktalan, egy nagyon szép lakásban élek jó anyagi körülmények között.
magyarul: elég erős vagyok. Nem fenyeget semmi kívülről.
Mondjuk a munkahelyemen helyt kell állnom. Pénzt keressnem muszáj, itt kétkeresős a családmodell. (itt is. nem csak otthon.)
tehát ez fontos. és önbecsülést is ad. de más olyan nagyon nagy ügy nincsen.
és itt lehet is munkát találni annak, aki akar.
én is találtam.
tehát tök stabilan állok a lábamon. erős vagyok.
most jöhet egy rakás trauma mélyről, hogy kidobáljam őket is.
köszönöm, igen, büszke vagyok. a magam erejéből jutottam el idáig.
azért teszem közzé itt nektek, hogy hátha inspirál titeket is.
nekem indig nagyon fontos volt, hogy a kenyeremet valahogy megkeressem.
és hogy lelkileg fejlődjek.
ez a kettő felváltva visz előre…
ha megvan a betevőm, akkor mindig szánok a terapra is. mindig.
mujnmkát is gúy találtam, hogyf volt pszichológusom.
sajnos, ha nincs belülről egy mély szeretetteljes és biztató hang, akkor kívülről kell megszerezni.
dolgozom keményen, hogy még erősebb legyek.
az álmom az, hogy végül pszichológus legyek, és köynveket írjak.
és segítsek másoknak is.
ami a kórházi felvételt illeti, úgy hallottam most, hogy itt nem nagyon fektetik be az embert, inkább ambulánsan lehet járni heti egyszer valakihez.
tehát nem lesz „kórház” talán a klasszikus értelemben, – de valamilyen segítséget kapok. a mostani pszichom szerint valamikor karácsony után .hamarosna. mert szükségem van rá. nem jó a memóriám, kiesések vannak, az agyam őrülten dolgozik, hogy ne omoljak össze. ..
ölelés mindannyiótoknak, akik a tudatalattitokban valószínűleg borzalmas traumákat hordoztok szintén.
nem kell annak életvesélyesnek lennie. elég egy elhanyagolás.
basszus. olyan könnyú tönkretenni egy gyermeket.
elég, ha nem figyelnek oda rá szeretettel és odaadással.