Koránkelők leszünk!!!!!

Eldöntöttem (kitudja hanyadszor?) – „KORÁNKELŐK” LESZÜNK!!!

EGYÜTT FOGUNK REGGELIZNI ÉS közösen „ELINDÍTJUK A NAPOT!”

És ezt mióta elhatároztam – már háromszor sikerült is!!! még soha életemben korábban!! annyira boldog vagyok tőle!! 🙂 🙂

Nem félájultan támolygok ki az ágyból – hanem lelkesen, örömmel, felhangolva, és ebben legjobb segítségem a kisfiam, aki megértette anya üzenetét, és tegnap pl. már hajnali hatkor kiugrasztotta az apját az ágyból (igen, igen, azzal a csatakiáltással, hogy ÉBRESZTŐ!!! KORÁNKELŐK LESZÜNK!!!!! ) – és apjával (aki egy drága, hoyg nem törte le rögtön a koránkelő kisfiát, inkább elnyomott egy káromkodást, és fogát összeszorítva kikászálódott az ágyból, és egy órán át legoztak, –  amíg én még kialudtam magam……….) 

megértettem: vannak az „A-típusú” emberek – akik nem annyira a „koránkelés”-ben különböznek a B típusoktól, mint inkább abban, ami emögött rejlik. Abban történetesen, hogy ők pozitívak, és örülnek az előttük álló napnak! És így is vannak kondicionálva!

Ezért aztán szeretnek és képesek is korán felkelni. Nem félnek és szoronganak az előttük álló feladatoktól! – akármik is azok! És ez kőkeményen egy szokás is! Érzelmi – és gyakorlati szokás!

Bezzeg a későnkelők – ők már későn is feküdtek le – miért? mert nem képesek befejezni a napot. Mert valami még mindig hiáynzik az életükből – leginkább a szeretet – és ezt interneten, levelezésben, telefonozásban, egy rakás pótcselekvésben próbálják bepótolni. Menekülnek a valóság elől – és a feladataik elől – amik aztán a végén összegyűlve tornyosulnak…

Magamra ismerek ebben a leírásban… De eldöntöttem: megváltozom! És érzem a csontjaimban, hoyg igen, most tényleg eljött az idő, most képes vagyok rá!

„Ismét egy kicsit jobban kezembe veszem az életem!” 🙂

Pl. most az új kis au-pairrel nekiláttunk selejtezni, takarítani, lomtalanítani, rendezgetni.

A hétvégén teszünk egy kört az IKEA-ba is, és veszünk néhány fiókot, asztalt is talán, esetleg polcokat, fogasokat, mittudoménmit, mindent, ami megkönnyíti, hogy ezt a rettenetes átláthatatlan fojtogató káoszt rendezett otthonná tegyem…

Ja igen, mappákat. Egyet a pl. a családi és baráti élet-eseményeknek is – mint amilyen a születés, esküvő és halálozás. Ezeket az értesítéseket is szépen rendezetten megtartom. Jó lesz kézbe venni, emlékezni. Apuét is beleteszem….

Megértettem és tökéletesen átéltem: Időrabló és kimerítő a rendetlenség.

Borzasztó fárasztó és nehéz feladat egy rendszer megtervezése és gyakorlati kivitelezése  –  és igazából pontosan azért halogatom, mert nem tudom, hogy hogyan kell csinálni – és borzalmasan szorongok tőle….   – 

De msot azt is megértettem, hogy MUSZÁJ. MOST.

Kezdődik az iskola – rendszer nélkül ez lehetetlenség!!

És hát a rendszer nem végleges – majd lehet alakítgatni, de valamilyen akármilyen-tökéletlen rendszert mégis építeni kell. És nem kell annyira fosni tőle. Ha nem jó, ha ronda, ha nem működik, nem válik be – hát akkor  majd változtatunk!

És eszembe jut bizony a jóanyám is. Amikor kezdtük az iskolát, ő is pezsgett a buzgóságtól, és ő is kikészítette már a tiszta ruhánkat előző nap és a táskánkat bepakolta – igyekezett. Nagyon. A legjobbat akarta nekünk. 

Élvezem a változást – érzem, hogy örömmel várom a következő napot. Igen. Pozitív lettem. Reménykedő.