Teljesen kész vagyok, a negatív érzéseim és gondolataim átmentek rajtam mint egy úthenger, nem tudok kikászálódni alóla, tehetetlenül vergődöm mint egy darab szar.
kongitiv terápia következik, mert holnap meg kell jelennem két helyen is, a főnökömnél, majd újabb állásinterjún. ráadásul meignt egy vonzóbbik fajtán.
bár ez olyan, mint az internetes társkeresés. semimt nem lehet tudni előre.
tehát:
1. milyen érzelmeimet tudom beazonosítani? és milyen erősségűek ezek?
válasz: depresszió, 87 %, elkeseredettség, 77 %, düh, 60 %, szorongás a döntéstől – hát most, hogy már döntöttem, nem olyan erős, de előtte az is olyan 76 % körül volt.
most kb. 40.
oké.
2. milyen gondolatok állnak az érzéseim mögött?
nem ezt érdemlem, 90 %, nem tudják, hogy mit tudok! 77 %, sokkal hosszabb ez az út, mint gondoltam 40 %, nincs kedvem pelenkát cserélni 88 %, mi a fenét fogok kezdeni a kicsikkel??? 71 %, nem leszek büszke az állásomra 77=//%%/=
rettentően fáj, hogy úgy kidobtak a legutóbbi interjúmról, mint macskát szarni. iszonyatosan fáj, hogy hülyén viselkedtem, hogy nem mertem elhinni, hogy megkaphatnék egy asszisztensi álást it. 88
alternatív gondolatok
minden kezdet nehéz, nem egy életre szerződöm ide, ki lehet bírni azt a három-négy hónapot. amit itt akarok lehúzni. és ez is egy fontos tapasztalat lesz ovisoknál. 40 %
Tk. szerencsés vagyok, met nem csak kicsikkel leszek, hanem nagyokkal is találkozni fogok. sok asszisztensnek erre ninvcs is lehetősége. 55%
heylesek voltak nagyon a kollégák, és mintha a szívükkel látnának engem. azonnal akartak. 66% és kellemes volt az interjú is.
nem vártak valami mást. elfogadtak úgy, ahogy vagyok. és karrierépítést is ígértek. és tudom, ohgy ebben az oviban ez tényleg így megy, sé hogy lasszúvál fogják az embereket, akikből aztán majd vezetőket csinálniak. 55
vgére lesz időm a nyelvtanulásra.22
elfáradtam.
eldőlök.