Az szerintem csak a filmekben van úgy, hogy valakinek egy pillanat, vagy egy nagyon rövid időszak alatt változik meg az élete, azaz pontosítok: lesz a nagyon élhetetlenből nagyon is élhető. Életbeli példáról legalábbis nem tudok.
Én már nagyon sok kis lépésen vagyok túl, ami az életem elviselhetővé tételét illeti. Volt amelyikhez szerencse segített, a legtöbbhöz viszont én segítettem saját magamat, így vagy úgy, persze sok év alatt történtek ezek a dolgok, nem egyszerre. És hát, ahogy meg szoktam fogalmazni, nagyon messziről jövök. Bőven van mit megjavítani, élhetővé tenni.
Ezen a héten megint történt egy kis lépés. Nem akarok túlzásba esni, és konkrétan a történést megnevezni sem, elég legyen az hozzá, hogy a külső megjelenésemet érinti. Na nem lettem bombanő, szó sincs róla, csak egy apróság, de mégis, nekem sokat jelent. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy napok óta nem tudok leszakadni a témáról, és többször voltam jókedvűen önmagam. Ugyanis jobban esett belenézni a tükörbe. A változás mindenkinek feltűnt, a munkahelyemen főleg az, hogy csacsogok, nőcis témákról beszélgetek és tök laza vagyok, és aznap ketten is használták velem, pontosabban a változással kapcsolatban azt a szót, hogy „csinos”. Ez az apró kis változtatás új gondolatokat indított el bennem, és rájöttem, hogy szeretnék megint fülbevalót hordani, méghozzá nem is valami kis szerénykét, alig látszót, egy frászt, hanem csillogót akarok, amiben kövek vannak és főleg olyat, ami csajos! És szeretnék egy gyűrűt is venni, bár nem tudom mennyire gáz, ha egy ékszerboltban egy nő magának vesz gyűrűt. (Most komolyan. Nagyon gáz?)
Lehet, hogy túlpörgöm a dolgot…. de nem érdekel. Azt hiszem, egy kicsit ellensúlyozok is ezzel, mert közben meg a munkám miatt szorongok nagyon sokat. Nagyon el szeretnék onnan jönni, nagyon nem szeretném ezt csinálni amit csinálok, de lehet, hogy csak a szorongás elől, a szorongás miatt menekülnék. De folyton menekülnék, miközben meg rettegek attól, hogy kirúgnak, ami így nyilván agybajnak hangzik. Bár ha igazán belegondolok, akkor tudom, hogy nem így van, a volt munkahelyemen nem szorongtam ennyit. Igaz, ott más problémák voltak, bőven… És ez is visszatart, mert mi van ha eljövök innen egy másik helyre, és az a másik hely rosszabb lesz?? Egy éve nem tudok szabadulni ezektől a gondolatoktól, pedig tényleg nagyon igyekeztem „belehajtogatni” magam ebbe a dobozba. Hogy én most ezt csinálom, és ez nekem jó. De nem jó…
N-nél most változott a módi, valami kik (?) féle terápiát csinál velem, ami a tudalattin alapul (?) vagy mi a csuda. Még csak egy alkalom volt, erős kétségeim voltak hogy nekem sikerül-e ellazulni, de N. azt mondta, nagyon jól ment, bár mondjuk szerintem mehetett volna jobban is. Valami fogalmazódik bennem, és még nem tudom hogyan fogom tudni értelmesen elmondani neki, de valahogy úgy áll a helyzet, hogy szerintem nagyon sok problémám alján egy szó van: félelem. De erről majd máskor írok bővebben.
Szerző:
Szia oida!
Én imádom a fülbevalókat! Nekem jó nagyok vannak, mivel nem látszanak a kisebbek a göndör hajamban. Emlékszem, mikor elkezdtem hordani őket, egyből arról beszéltek, hogy elkezdtem nőiesedni. És az igazat megvallva nem is volt az olyan rossz. Természetes volt. 😀 Szóval csak ajánlani tudom! 🙂
Gyűrűt venni meg egyáltalán nem gáz. Én is múlt héten vettem magamnak, igaz, úgy rendeltem de ha ékszer boltba mész sincs semmi. Én már régóta vágyok egy arany gyűrűre, amint lehetőségem lesz rá ezer százalék és veszek is magamnak! 🙂