tegnap volt egy tökéletes pillanatom.
a főnököm éppen azzal baszogatott, hogy miért megyek ki az irodából, amikor telefonon keresnek. lezajlott a következő beszélgetés:
főnök: nem tetszik nekem, hogy kimész, amikor telefonálsz.
én: nem akarok másokat zavarni a privát dolgaimmal.
főnök: nem zavarnál, de itt nem szokás titkolózni.
picit később csöngött a telefonom, kinyomtam, majd visszahívtam kintről. megkaptam az egyik állást, amire jelentkeztem. nem álommeló, egy picivel kevesebbet is fizet, mint a mostani, de leszarom, bőven megélek abból is és végre kiszabadulok innen. visszamentem és azonnali hatállyal felmondtam. 20 perc alatt elintéztük a dolgot és szépen le is léptem. elmentem sétálni, vettem pár új cuccot az új melóhoz és elmondhatatlanul boldog voltam. vagyok.
elmeséltem a barátaimnak, akik nagyon cukik voltak és örültek nekem, meg anyámnak, aki érdekes eset. nem is értem, hogy miért mondtam el neki. az első reakciója (miután tudta, hogy mennyire gyűlölöm azt a helyet) az volt, hogy miért nem maradtam nyugton. majd megkérdezte, hogy többet fogok-e keresni. itt teljesen kiborult, hogy mit műveltem (kb. hússzal kapok kevesebbet, ami engem egyáltalán nem érdekel). utána bűntudata lett és vett nekem egy üveg pezsgőt. ilyen az anyám.
a tegnapi ünneplés elég lagymatag volt, fáradt is voltam, a többiek meg valami olyan koncertre akartak elrángatni, ami engem a legkevésbé sem érdekelt. picit pálinkáztunk, aztán leléptem.
belebotlottam abba a srácba, akit a múltkor sértegetett a barátnőm, bocsánatot kértem és nagyon kedves volt. örülök, hogy ez is megvolt. ominózus barátnőm azóta nem keresett, ami fura, mert mindig szokott. fura lenne, de nem zárható ki teljesen, hogy megsértődött.
lassan összekapom magam és bemegyek aláírni az új szerződésemet. a munka tetszik, a kollegákkal még nem találkoztam, de az előzőnél nem lehet rosszabb. őszintén szólva tartok kicsit a helytől, mert nagyon új a főnök is és máris elment valaki, akinek a helyére engem felvettek, de majd meglátjuk.
drukkolok, hogy sikerüljön.
mindenesetre ez a felmondás tényleg tökéletes volt!!!!!!! 🙂 🙂
megérdemelted!! 🙂
köszönöm amarilla, tényleg nagyon aranyos vagy.
sokat nem várok ettől a munkától, de az előzőnél jobb lesz.