Voltaképpen bárki lehet Vonallátó Ember, de inkább az úgynevezett segítő jellegű szakmák művelői hajlamosak rá. Pl. orvosok, tanárok,
Én vonallátó ember húszévesen lettem, beleszerettem az egyik tanítványomba, sírtam három napig, aztán megjelent a kettősfojtás Vonal, majd a Szeretetvonal, aztán a Parancsvonal. Utóbi akkor azt mondta, soha ne beszéljek senkinek a Vonalakról, senki emberfiának. a Vonallátók úgyis megtalálják egymást.
Én a vonallátást nem ismerem, maximum a fonaljárást. Gondolom, valami hasonló.
Erre a vonallátásra nem kellene gyógyszert bevenni,hogy elmúljon?Vagy inkább ne múljon,mert jó dolog?