Bácskai Juli bemutatja – Március 10- én 20’-kor ”Kidobni? Lecserélni? Megtartani? Mérlegen a párkapcsolat.” című előadását az Eötvös u. 10- ben, az Oktogon mellett. A pszichológus ötleteire improvizál: Kakasy Dóra és Fenyő Iván.Közbehegedül Bóna János
Szerző:
Blog kommentek: 31Blog bejegyzések: 10Regisztráció: 01-02-2011
Kedves Juli,
szerény véeményem szerint – 46ik életévem felé közeeldve – úgy látom, hogy olyan nagyon könnyű tönkretenni egy kis emberke szmeélyiségét, informáicóhiány, rémes családi minták stb. folytán, hogy szerény becsléseim szerint gyakorlagilag a lakosság 89 %-a lehet klinikai eset.
Namostakkor mit csináljon két klinikai eset egymással, ugyebár ez a kérdés???
szeintem menjenek terápiába együtt!! 🙂
Aki nem hajlandó, csak rongálni akarja /tudja a másikat – azt ki kell dobni némi türelmi idő után.
de mennyi az a türelmi idő?? és vajon talál-e az ember mást?
és vajon kell-e mindenáron gyereket szülni, nemzeni? (mert ha erre a kérdésre igen a válasz, – kiteljesedni, szülőként – akkor ugyebár szerény nézeteim szerint illik is együtt maradni, nevelgetni a kölyköt, mosogatni, teregetni, stb. együtt azért mégiscsak valahogy elboldogul az ember – gyűlölöm a hétvégi cukros apuka intézményét, megőrjít ez az igazságtalanság – stb. stb.
nem tudo. nagoyn kemény téma.
én olyan elképesztően szerencsés vagyok, hogy az én férjem jó így nekem, ahogy van.
és én is neki.
pedig mindketten klinikai esetek vagyunk 🙂
a gyerekünk viszont már nem lesz az!
hát szóval, nagy téma, nagy küzdelem.
nagyon sajnálom, hogy nem bírok ott lenni.
nagggyon.
többiek, hol vagytok, mit gondoltok???
Kaptunk időpontot a családvédelmi központban. Meglátjuk, mi lesz belőle – egyéni terap, vagy közös, vagy mifene…
Azért az, hogy én előző éjjel megálmodtam, hogy a férjem el fogja hagyni a gyereket egy turistahely kellős közepén, és másnap öt perccel az előtt, hogy elhagyta a gyereket, tudtam, hogy el fogja hagyni, és nem csináltam semmit – hát, az elgondolkodtató…
Akartam? Hogy mindenki megélje? Mert hiába pofázok már régóta, hogy nem vigyáz a gyerekre úgy, ahogy kéne?
Nem akarom még egyszer átélni. Az az 5 perc túlságosan is sok volt nekem.
Mondtam is – ugye, tudod, hogy rosszabb is lehetett volna?
Igen, tudja. De egyébként meg túl sok bulvárt olvasok.
És nyugodjak már meg, minden szülő elveszíti a gyerekét.
basszus, de a múltkor majdnem feült a gyerek egy másik járatra bazmeg! És amilyen idióták az emberek, még lehet, ohgy el is vitték volna! És senki nem értette volna, hogy mit beszél!! és hol lakik? és —-
És különben meg, ugye tudod drágám, hogy ha a gyerek eltűnik, akkor a mi házasságunknak annyi, és az életünknek is annyi?
Igen, tudom.
Na, akkor nyomás a terápiába, jó?
Jó.
remélem is!! 🙂 🙂
Hát, nagyon ügyes vagy a képbeillesztéssel – és nagyon szép csokrokat küldtél… Köszi! 🙂
Ha valaki véletlenül olyan bátor volna, hogy kimerészkedik otthonról, hogy B.J. színházában tükörbe nézzen, vagy neaggyisten csak elvegyüljön a tömegben, és megpróbálja normális ember kinézetét kelteni, vagy még azt sem, csak van mersze színházba menni, jelen lenni, az életet megszagolni .
az majd számoljon be, kérem…
töröltem
.
.
.
.