Reggel korán keltem, mert nem tudtam aludni. Kimentem kerti munkát végezni. Fél 10 után reggelizni készültem volna, de nem volt itthon kenyér. Anyukámat nem akartam felébreszteni, had aludjon. Tusolás és átöltözés után elmentem a boltba kenyeret, és tejtermékeket venni. A kocsmát elkerülve mentem. A boltban vett szatyrot a boltban felejtettem. Visszafelé szintén a kerülőúton mentem. De jaj, mert látom, hogy szemből, az utcával párhuzamos másik utcából jön egy autó szemből, ami kb. akkorra érne oda a kereszteződéshez, amikor én, és nekem most nem megy a közlekedés, nem akarok felsülni. Gondoltam, hogy mégsem kanyarodok le a kocsma felé vezető utcába, ahol elkerülhettem volna a kereszteződést. De jaj, mert hátam mőgött is jött egy kocsi. Pedig arra gondoltam, hogy megpróbálom beelőzni a szemből jövőt (földúton jött), hogy jóval előbb érjek oda én, hogy még idejében elkerülhessem a kellemetlenségeket. De kénytelen voltam lassítani, hogy a mögöttem lévő megelőzzön, mert ha még ő is részese lett volna esetleges bénázásomnak, akkor már két autós előtt szerepeltem volna le. Megelőzött. De mivelhogy nehezen belátható kereszteződés, óvatosságból meg is állt, én meg majdnem nekimentem, mert gyenge a fékem. Álltában a szemből jövő már szinte majdnem a kereszteződéshez ért, amikor az előttem lévő elindult. Én gyorsan balra indexeltem, hogy minél gyorsabban lekanyarodhassak. Bár ez sikerült, de ahogy egy kicsit távolabb értem, mégis hallottam hangot a kocsiból, ami nem kizárt, hogy nekem szólt, főleg, hogy ő egyenesen haladt tovább, és neki lett volna elsőbbsége.
Otthon amikor anyukám felkelt, és nem tetszett neki, hogy miért nem értesítettem róla, hogy boltba készülök, mert a húgommal már megbeszélte, hogy jövetbe vegyen kenyeret. És az sem tetszett neki, hogy egyúttal akkor már miért nem hoztam ásványvizet is. Ez utóbbi viszont mégrosszabbul esett, mert eddig szinte mindig hoztam vizet, ha nem kért meg rá, akkor is. És pont most döfött meg, amikor amúgyis zavart voltam. Egyébként egészséges emberrel is előfordul, hogy olykor-olykor elfelejt valamit, amiért szerintem nem járhatna ejnyebejnye.
Az előbb egy darázsféle repdesett a szobámban, amitől meg irtózom. Alig bírtam befogni a flakonba.
Szerző:
Kéményenként ennyiszer ezer Ft. Már az is baj, ha használjuk? Tán dísznek legyen? Ne használjuk kéményt, és akkor nem kell fizetnünk érte? Én is ki tudom kotorni, és még pénzbe se kerül. Keressük meg a rég befalazott koromgyűjtőt? Mióta itt lakunk, egy kéményseprő nem takarította, mert nemis akarta. Amúgyis felesleges, mert én soha nem hagynám, hogy elduguljon a füstkivezető. Ígérete ellenére tavaly ősszel nem jött. Rend? Most nyáron toppan be. Talán nyaralni kéne menni? Elfogyott a pénz? És még augusztus van? És még ráadásul legális vállakozás. 🙂
Végül nincs gond a seprővel. Anyukám húzott kicsit le vele kapcsolatban. De ettől függetlenül az egész napom odalett. Pl. a tésztát a paprikásba öntöttem, a víz helyett. De viszont adódott két plusz munka. A kéményrakó „mester” kéménybe épített gerendáját kell kifűrészelnem, plusz a fürdőszobai kályhacsövet kell alátámasszam.
Végül az éjjel azon gondolkodtam, hogy mégsem jó ötlet átfűrészelni a gerendát, mert akkor leszakadhat a mennyezet. Ezt ő mégis hogy gondolta?
Mi van a kéményetekkel? Ne hagyd magad lehúzni, ez az egész kéményellenőrzés egy pimasz lehúzás, és főleg ne csinálj olyat, ami a ház szerkezetét gyengíti!
Azzal nincs semmi. Anyukám azt mondja, hogy inkább okoskodónak, fontoskodónak tűnik szemében ez a kéményseprő. Először azt hittem, hogy csak a tetőgerenda lóg valahol a kéménybe. Nem voltam még fent, hogy én is alaposabban szemügyre vegyem, amit kifogásol. Csak elképzelem, mi lehet fent, mert anyukám volt fent vele. Végül nem az a mester a hibás, aki 10 éve rakta újra. Nem ő építette bele a kéménybe, hanem akkor azok szúrták el, ha egyáltalán elszúrták, akik 90 éve építették azt. És még azt mondta nekünk, hogy nem hívja ki a katasztrófavédelmiseket, akik 13 ezerért kijavítanák a hibát, ha én, legkésőbb a jövö héten, kijavítom azt. Azt mondja, hogy tűzveszélyes, ha gerenda a kéménybe van, mert általa leéghet az egész ház.
Köszönöm Zsolti!
Pont ezért mondom, hogy ne hagyd magad bepalizni, mert nagyon szemetek mostanában a seprők. Gondolom a rezsicsökkentés miatt harácsolják a pénzt az egyébként is semmirekellő munkájuk mellett. Én is így jártam pár éve, most már tudom, hogy el kell küldeni a fenébe, ha okoskodik. Ha 90 éve jó az a gerenda, ezután is jó lesz.
Én eléggé kiművelődtem a fiaskó után kémény dolgokban, ha részletesen megírod (akár e-mailben is) hogy mivel kötözködik, talán tudok segíteni.
Köszönöm kedvességed, Zsolt!
Hogy anyukám reggel előadta, amit a munkahelyén mondtak neki, esett csak le igazán, hogy mit is akar. Azt mondták, hogy ha a kéményenkénti díj felett fizettünk volna még neki, akkor szemet hunyt volna a kéménybe nyúlt gerendán.
Zsolt, te igazán nagyon rendes vagy.
Még csak az hiányozna nekem, hogy úgy tartozzak a banknak, hogy nemis tudok róla. Kaptam egy sms-t, hogy rendezzem tartozásomat egy olyan számlaszámon, ami nemis az enyém. Remélhetőleg, hogy csak tévedés, mert a számok előlről megegyeznek, csak az utóbbi három nem.
Ráadásul tegnap reggel, azaz vasárnap feladott üzenet. Vasárnapi banki nyitvatartás?
Még mindig félek, hogy esetleg nem-e valamelyik belsős lopott meg, és csinálhatott nekem jókora adósságot, amit soha nem tudnék rendezni. De az mégsem lehet, mert az utolsó számok nem egyeznek az enyémmel. Holnap felmegyek a bankba, és tisztázom magam…
Tudtam én, hogy tiszta vagyok. Végül csak egy „TILT” lett volna az egész. Mikor visszaküldtem, a másik pillanatban jött a válasz, hogy ezt az sms-szolgáltatást csak szerződött felek vehetik igénybe.
Persze most ez esetben nem erről van szó, de valahol ki nem állhatom azokat, akik bele vannak zavarodva, betegedve a pénz imádatába, annyira, hogy állandóan azon spekulálnak (kórosság), hogy kitől hogyan tudnának ilyen, vagy olyan módon ravaszcsavaros hipertrükkös módszerekkel pénzt kicsikarni, végeredményben becsapva a másikat. És ezt persze mindig jogosan…szerintük. Mammonkór. Sajnálom, ha ez valakinek nem tetszik. Ha ezektől megvonnák az eddigi anyagi javaikat, pénzüket, talán még bele is betegednének veszteségeikbe, sírnának a pénzük után. És persze azokat hibáztatnák, gyűlölnék, akik nem álltak kötélnek nekik. Szegények…
És tessék, az imént hívtak vezetékesről, hogy lesz egy ilyen szűrés, és hogy bla-bla-bla… A vége persze itt is az lett volna, hogy azért vegyél már tőlük valamit, ha már ingyen vizsgálaton vehettél részt. De persze titkon az lenne a legjobb, ha minden páciens, mindent megvenne tőlük. Hát persze, hát hogyne, hát miért is ne már…
És ma reggel újból kaptam egy sms-t a drága banktól. Normálisak ezek? Olyan ideges voltam egész nap miattuk, hogy örülhetnek, hogy nem voltam ott élőben, aki/akik ezt az üzenetet küldték. Szerintem a telefonomról akarnának pénzt leszedni, ha felhívnám őket. Úgy rendbetenném a búrájukat, hogy jobb, ha nem tudják meg…
Kicsit megnyugodtam, hogy ma reggel már nem jött sms. Egyébként a mobil a kamrában éjszakázott, hogy ne halljam az irritáló banki sms-jelzőhangot. Rájöttek, hogy nem vagyok az ő emberük.
És újból támad. De nem a magány, hanem az unalom, érdektelenség. A magánnyal úgy vagyok, hogy talán mégis jobb egyedül. Elkezdett erősödni bennem a társkapcsolattól való félelem. Meg úgy érzem, hogy nincs hozzá kellő erő, energia sem. Túl sok nekem már egy is. El sem tudom képzelni, hogy nekem lehetne olyan párom, aki mellett boldog lehetnék. Képtelen vagyok hinni benne, hogy nem bántana, sértene meg időről-időre valamivel.Csak azt látom, hogy folyamatosan olyan kérésekkel halmozna el, amiket lehetetlen lenne megvalósítani, én meg egyre jobban kimerülnék mellette, a végén pedig már össze is esnék, mert kifogyna belőlem az utolsó lélekcsepp is. Meg hát én magam sem tudnék neki megfelelni. Szerintem nekem egyedül kéne élnem.
Az érdektelenség is egy lélekgyilkos. Jó lenne ilyenkor egy erős altató, ami egy pillanat alatt álomba döntene. Aztán, ha jól kialudtam magam, talán ismét megjönne majd a kedvem…
Épp az előbb hívott fel sógorom, hogy szeretné, ha tervet készítenék a jövő évi fűszerpaprika-termesztéshez. Sajnos ezt pont ezekben a napokban, amikor mind lelkileg, mind fizikailag gyenge vagyok. Fáradtságom mögött valami komolyabb betegség húzódhat meg? Először azt hittem, hogy ez palánta-előnevelő ott lenne a tanyán. De nem, hanem itt lenne nálunk. És szerintem a vetést már februárban meg kéne kezdeni. Egy kis fóliasátort kéne itt felállítani a palánták neveléséhez. Nem akarom őt megbántani, de olyan furcsa, rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy már szinte lelki rosszullétem van tőle. Úgy érzem, hogy szinte belehalok ebbe az egészbe, valamilyen belső, erős fáradtságérzet hatására. Mintha valaki már csak az utolsó tartalákenergiáival él, és annak is a határán, ami ha elfogy, hirtelen összeroskad, mert már nem bírja fizikailag tovább. Mintha fokozatosan csökkenne fizikai erőm, ahogy időben haladunk előre. Nem tudom miért, de az itteni kerti munkáktól való kedvem is sokat csökkent. Valahogy nem tudok már örülni nekik, nem lelkesedem értük. Jóformán kedv nélkül végzem őket, kényszerből. Egy biztos, hogy ő erről nem tudhat, mert úgysem fogom tudatni állapotomról. Nem vagyok képes beszélni neki erről. Túl fogom élni…
Nem fogok Dévaványára költözni! Nem, és kész! Az nekem maga lenne a halál, ha mégis mennem kéne… NEM! A sógor annak tudatában van, hogy költözök. De valójában nem akarok, csak időszakonként ott lenni, besegíteni neki. Bárcsak tudnám már az igazságot erről… Akkor nem kéne idegeskednem miatta. Legszívesebben orkánként dúlnék…
Hála Istennek, csoda történt! Mégsem kell Dévaványára költöznöm. Így már mindjárt jobb. Köszönöm, Uram!
Addig-addig hívogatnak ezek pénznyelő betyárok, míg egyszer úgy leteremtem őket, hogy soha nem hívnak többet. Három csörgés után zene…és ennyi.
Csak azt szeretném, ha senki sem hívna ilyen szándékkal. De hetente adódik egy-két eset.
Nem akarok innen soha elköltözni. És azt akarom, hogy e ház a lehető legjobban hasonlítson gyerekkorombéli állapotára… Viszont megértem, ha ő felújítani akar a nyáron. De én ezt mégsem akarom. Pl. nem akarom a hajópadlót betonra cserélni. (A festésében még benne lennék. De csak lakkréteget vinnék rá, hogy átlátszódjék az alatta lévő festés.) Mindent meg akarok őrízni eredeti állapotában. Kibillenve azért ettől nem vagyok. Csak magamban aggódom. De reménykedem, hogy én nyerek majd…
Szeretném azt hinni, hogy nekem nem muszáj innen elköltözni (kirepülni).