– Kissé, hogy is mondjam… „agyalós” voltam, túl sokat gondolkodtam úgy általában mindenen és segített ellazítani, feloldani a gátlásokat – alapvetően is jó kedvem volt úgy általánosságban véve, de az alkohol által ellazultam és könnyedebben ment minden (ez persze csak ideig-óráig működött).
A munkát nem befolyásolta abban az értelemben, hogy az én munkaköröm „szabados” volt, mert belefért az ha másnaposan jelenek meg, vagy épp nem tudok bemenni, mert ott ez „elfogadott” volt, bárkivel megeshetett és… bizony meg is esett. 🙂 Mindenki tudta mindenkiről, hogy épp miért van távol, vagy miért dolgozik otthonról és csak jót nevettünk a másikon, ha épp tudtuk miért is van távol az irodától.
Ha hazamentem hétvégére (vidékre), akkor otthon is ment a „bulizás”, főleg ha tesóm is otthon volt. Megittunk 1 üveg bort, vagy pár üveg sört, esetleg pálinkáztunk is ha úgy volt, vagy még pezsgőztünk is (persze ezek tényleg vagy vagy, keverés nem játszott!). Akkor az miért számított „normálisnak”? Már akkor is lehetett volna mondani, hogy bizony baj van az alkohollal, nem?
– Hogy érzi… hol fajult ez az egész problémává?
– Érzésem szerint 2013 október végén. Ott volt egy töréspont…
folytatás következik…
Szerző:
… folytatás? :O
Van folytatás…