Lassan megint mennem kell.Zene és végtelen utcák,egyre táguló körébe.
Sokat voltam itthon megint,és egy dühös négyszereplős darab örvénylik a fejemben.Addig megyek amíg bírok és aztán írok.Nem igazából átgondoltan,inkább valami furcsa lázban mintha nem is én volnék.Mindig azt gondolom,hogy én írom a történetet,pedig a történet egy ponton már önmagát írja.Néha megijeszt,hogy a szereplőim merre mennek és miket mondanak ki,saját erejük,gondolataik és sorsuk van.
Ők az én evezőseim,akik süket fülekkel viszik előre a Történethajót én meg mint Odüsszeusz,az árbóchoz kötözve hallgatom a Szirének énekét.
Na jó,megyek!De este benézek az AA-gyűlésre,
Szerző:
Blog kommentek: 429Blog bejegyzések: 14Regisztráció: 29-10-2010