Ma hamar keltett az allergia, úgyhogy munka előtt a dohányboltban vettem kávét. Évek óta nem kávéztam dohányboltban. 200 ft lett egy presszó feketén, és még szar is. Na mindegy.
Jól esett nézegetni a reggeli hűvösben az embereket messziről ahogy nyüzsögnek, meg a trolit és buszt amivel mennem kellett volna, de szándékosan lekéstem.
A trolin befelé Nirvana-t hallgattam, és háttal ültem. Valaki azt mondta, hogy ha menetiránynak háttal ül akkor rosszul van, ki akartam próbálni de nem éreztem semmit. Pedig jó lett volna egy kicsit rosszul lenni, na nem úgy l’art pour l’art, hanem megtapasztalni hogy miért volt rosszul. A trolin egyedül voltam, és láttam az ablakból egy törpét. Nem olyan filmszínész-szerűt, inkább egy gondterhelt, megkeseredett egyént.
Valaki más azt mondta egyszer, hogy addig gyerek valaki, amíg élnek a szülei. Szerintem addig gyerek valaki, amíg szeretik a szülei.
Szerző:
Sajnos tényleg addig gyerek, míg élnek, ha úgy is kezelik az embert…
Háttal ülve van, akinek a látvány és az érzékelés különbözősége szédülést, hányingert idéz elő. De ha nem nézegetsz kifelé, kicsi az esély. Kivéve, ha hisztérikusan ragaszkodik vki a rosszulléthez, mint anyám.
Reggel nem hűvös volt, hanem hideg!
Azt hiszem amiatt van, mert régen az ősember csak akkor érzékelt ilyesmit, amikor mérgező dolgot evett, emiatt a szervezet ösztönösen kitessékelné magából.
Itt csak hűvös. A „napfény városa”
Lehet, de azért ott van az egyensúlyszerv, ami lehet vacakabbul működő az átlagosnál. A szédülésből meg egyenesen következik a hányinger.
? A hűvös-hideg relatív fogalom azért.