katolikus iskola???

Talátlam egy iskolát, ahol nagyon sok nemzetiségű gyerek tanul és a norvégot is komolyan veszik. hát ,egy katolikus iskola.

Holnap megyünk tájékozódó beszélgetésre.

Apa nagyon rosszul van a gondolattól,  hoyg iskolát váltsunk.

de én tegnap voltam a mostani iskolánkban, és talán tudat alatt akartam is, hoyg ennyire összerúgjuk a port, (lám, lám, milyen fafejek!) – sikerült nekik lealázniuk úgy, hogy bőgve jöttem haza.

én ilyen iskolába nem akarom hordani a gyerekem többé!!!!!!!!!!!!!! (mióta a katolikus iskolába beleszerettem mondjuk, azóta van bátorságom meglátni és gyűjteni a mostani iskola „rosszpontjait” – ez világos….)

apa látja, hogy vesztésre áll, tegnap nagyon görbén nézett rám. hoyg neki nem tetszik, hoyg a gyerekünket is behívtk és őt is látni akarják az új iskolában.

persze, fél, hoyg magukhoz édesgetik az interjún. én is félnék a helyében.

mert úgy is lesz.

de mondjuk az is lehetetlen, ugye, hoyg felvegyenek egy gyereket egy új iskolába, hoyg nem is találkoztak vele.

 

Én kérlelem apát, hogy váltsunk.

az összegyűjtött internetes infok alapján már nem kérdés a számára sem, hogy jó iskola. egyszer ő is jött velem megnézni. a gyerekek fociztak a tanárokkal éppen.

és pár nappal korábban mi a gyerekemmel már benn is voltunk, és láttuk a kis benti templomot, és a napközit is – nagoyn cuki…. nagoyn…. bele kellett szeretni… és a gyerekem spontán kétszer fejtetőn puszilta a tanárt…….. 🙂 🙂

úgy néz ki, mint egy iskola, ahol törődnek a gyerekekkel…. és nem lepattintják őket.

 

gyűlölöm a mostani iskolát. egy nagy szép modern épület. ahol csak az írásbeli dolgokra koncentrálnka, és a gyerekeket nem látják. nem beszélgetnek velük. nincs kapcsolat velük. mert erre nincs idő. mondjuk tuodm én, hoyg a legtöbb iskolában nincs erre idő. értem én. és nem is sápítoznék, ha nem arról lenne szó, hogy a gyerekem nem tanul meg rendesen nrovégul az alsótagozatban, és majd a felsőben  – ha nem is bukdácsol, – de majd azért szenvedhet mondjuk, mert nincsenek meg a jó alapjai.

a gyerekek a folyosón a földön hemperegnek és vízzel locsolkodnak – és ez vicces és meg van engedve.

a másik, katolikuks iskolában a ygerekek olyan jólnevelten játszanak. sőt, spanyol szavakat magolnak, szünetben, önszorgalomból. mert szerintük az jó dolog….

 

nem mondom, hogy teljesen ártataln vagyok abban, hogy fűtöttem a gyerekemet, hogy partnerem legyen az iskolaváltásban…

igen, édesgetem egy kicsit és bíztatgatom, hogy jó lesz az iskolaváltás.

amikor viszont az egyik anyuka azzal jött a mostani iskolábjából, hogy igaz-e, hogy más iskoába fog járni a gyerekem, akkor leállítottam. mondtam neki, ohgy egyáltalán nem biztos.

de msot, hogy behívót kaptunk, bizony, tegnap este a lefekvésél egy kicsit mondogattam neki -hogy holnap ügyeseknek kell lennünk, hogy apa is beadja a derekát…

hát, meglátjuk.

ha nagyon kötődne a mostani iskolájához – még a norvég nyelvtanjulsát is megoldanám valahoyg másképpen talál.

de úgy érzem, hoyg egyáltalán nem sérül a váltásban.

és a vallásos nevelés úgy, ahoyg itt csinálják – vagy ahogy én elképzelem – az nagoyn passzol nekem… 🙂

És hát mindennek tetejébe jött még ez a tegnapi megbeszélés a mostani iskolában – a pont az i-re.

Három felnőtt tanár ugrott rám kb. és leszkandereztek. közölték, hogy az iskola tudja, mit csinál és kész. és nem lehet változtatni.

ok. fulladjatok meg. megyünk másik iskolába. leszarom őket.

 

apának mondtam, hogy most úgy érzem magam, mitn amikor apu haldokolt és mindenki azt mondta, hogy ne ugráljak, ne cseréljem át a jegyemet, majd utazom, amikorra szól a jegyem. és különben is , biztosan megvár.

persze. biztosan. mert nekem kényelmesebb nem ugrálni. és még olcsóbb is.

most ugyanezt érzem. kényelmesebb lenne nem ugrálni. és nem kéne messzebb vinni sem a gyerekemet. de mi értelme? hoyg átnézzenek rajta meg rajtam is??

mikor itt kiabálok és lengetem a kezemet, hogy hahó, baj van!!! szenevdek!! és a gyerekem sem ér5zi jól magát!!

áááá, anyuka, nyugodjon meg, a gyerek jól érzi magát.

persze. én vagyok a hülye.

na, hát apának is elmondtam ezt, hogy így érzem magam, és hogy nagyon szeretnék váltani.

kicsit becsapva érzi magát, ezt meg tudom érteni.

mert amikor beadtuk a jelntkezési alpot, akkor csak arról volt szó, hogy azért, hogy egy taláklozót kicsikarjunk az iskolától.

” arra nem számítottunk” (de igen, én titokban igen), hoyg lesz üres hely….

hát most mégis.

és a gyerekem is lelkes. ő főleg a focipálya miatt. … 🙂 🙂

és ez ellen apának sem lehet egy szava sem.

bár a bőgéserme azt reagálta, hogy pszichológushoz kéne mennem. aha. mert hülye az iskola. persze.

de asztán nem forszírozta ezt a voalat.

ltája, hogy már utálom az iskolát.

tényleg utálom.

 holanp megyünk az újba…. megbeszélésre… érzem, hoyg jó lesz… érzem, hoyg apa hajlik…. érzem,h oyg menni fog… érzem, hogy a gyerekem is akarni fogja… érzem, hogy jó lesz neki…..