Üvölteni kell ezektől a napoktól! Nem tudom miért is gondoltam, hogy simán túlélem, és, hogy mit gondoltam, miért is élem túl. Vagy két napja volt, ki emlékszik már rá?! A nagy útra kelés úgyis elmarad, csak a heverővel tartok fenn szoros kapcsolatot. Karácsonyi levegőt szívni, mintha az ember egy nagyobb tömegkatasztrófa egyetlen túlélője lenne. Baljós csönd van, bezártak a boltok, az internetes újságok cikkeit intelligens robotok írják, még az ebek sem vonyítanak szerenádot a rezignált sötétbe! Egy egykori közösségi oldalon lankadt ismeretlenek pózolnak szokatlan vörös göncben, mintha egy reptéri képeslaposbódé kínálatából szemezgetnél dologtalan. Minden bizonnyal a közeli mentőállomás is megsemmisült, nem szirénázik, nem hergel halálba egyetlen ajvékoló vészkocsi sem. Nincs mihez kezdeni. Terpeszes karok, dohányfüst, fölösleges indulatok. Jó kurva édes anyját, ez egyértelmű, de mégis kinek, ha egyszer nincs senki? Ez a hirtelen megjelenő rengeteg kipontozott rész, ez is mennyire ingerlő! Továbbá a test, amivel csak többen vagyunk, és ennek még most is de nehéz örülni. Ilyenkor, alig néhány órával a világvége után értelmetlen csak igazán minden. Az ember következmények nélkül lehet pökhendi, ravasz, álmatag, vagy épp mihaszna, sehol aki most számon kérne, vagy leszarna, tehát megengedhető a bármi is. Szóval rendesen el vagyok eresztve, és eresztek magam is, a szinkron kedvéért talán. És holnap is nap, hasonló kontextus. Mennyi elbaszható idő még itt, még csak nem is szó szerint. Hanem eltelik még néhány ezer óra fejsajgósan, émelygősen, ágybavalósan, rossz sorsú nagypapisan, míg odakint a megpusztult rend újra felhúzásra kerül, és változatos módszerekkel propagálja a nyálas gondtalanságot. Itt, a fonal örökös másik végén meg a végeláthatatlan többletért nyivákolás, húzós babatempó, dühödt asztalpüfölés, fanyarkás fanyalgás, ehhez hasonlók. Illetve dohány- és gyógyszergyárak finanszírozása, hogy valami egyéb is legyen. A margóról szerencsére nagyokat lehet ordibálni, és ugyanekkorákat hallgatni, ugyan egyik, másik egyként mindegy, de valami méltányosság mégis van ebben. Hogy aztán beérni ennyivel mekkora mutatvány, az már egy másik kérdés, de néha úgy tűnik: világszám.
Szerző:
