„A téli napforduló jelentős esemény volt minden északi kultúrában. A Nap a látszólagos égi útja során az állatövben érinti a Kígyótartó csillagképben található sötét porfelhőt. A Tejút sávja a világfa/életfa törzse és a sötét porfelhő az odva, amiből megújulva tér vissza a Nap.
Szinte minden népnek volt napistene és a napistennel kapcsolatos feltámadás története, mert a Nap rendkívül fontos volt az emberek életében.
Az életfa/világfa Karácsonykor termőágak, örökzöldek alakjában megjelenik az otthonokban. A faágak, a fenyőfa megjeleníti a paradicsomi fát is. A díszei, a dió, az alma, és a pattogatott kukoricalánc jelképezi a jó és rossz tudás fájának gyümölcsét és a bűnbe csábító kígyót. A kígyó kétértelmű jelkép, mert a Kígyótartó a gyógyítás görög istene. A kígyó a vedlésével a megújuló élet szimbóluma, nemcsak a gonosz jelképe.
A Karácsony a magyar paraszti életben a család, az emberi közösségek alap egységének ünnepe volt. Sokszor mondják, hogy a szeretet ünnepe. Erre mindjárt visszatérek.
Adni és kapni, akár a légzés, a lelkünk lélegzetvételei. Ha állandóan csak kapni akarunk, akkor befelé lélegzünk és megfulladunk, megpukkadunk. Amikor viszont adunk, jót, akkor kifelé lélegzünk, és megkönnyebbülünk.
Karácsonykor a tárgyak ajándékozása pótcselekvés, mert a tárgyak élettelenek és nem helyettesíthetik a valóban fontos emberi megnyilvánulásokat.
A szeretet, vagyis a védelmezés, a gondoskodás, az odafigyelés vágya lényünk része. Állandóan jelen van az életünkben, csak az egyéni létfenntartás nyűgjei a háttérbe küldik. De épp ezért vannak az ünnepek, hogy legyen időnk megállni, élni és szeretni.
Boldog Karácsonyt Kívánok!”
Megjegyzés: A tudatalattim jobb agyféltekéje, ami az idealista felem, komolyan gondolja a fentieket. A bal agyféltekém, ami egy törpe nihilista-racionalista, nos, az ő antiünnep gondolatait inkább nem írnám le. Az embereknek szépségre van szüksége, a jó dolgokra, nem arra, hogy egy depressziós, szorongós, gyenge ember a képükbe hörögje a saját egyéni fájdalmát. Ugye, ugye.
Szerző:
Tavalyi karácsonyi dekorációm a szekrénysor tetején. 🙂 2010-ben vettem iskolai színes papírt, és abból készítettem a láncot. Jó volt feleleveníteni a régi emlékeket ragaszgatás közben. Nekem nincsenek nagyon rossz ünnepi emlékeim. Ugyan mindig szegények voltunk, de valahogy mindig összeraktuk az ünnepi kellékeket, megfőztük a vacsorát, és süti is volt mindig, ezek az olcsó, népi sütik: bejgli, hókifli, pogácsa. Ezeket régóta én sütöm meg, hiszen már nem élnek a nagymamák. Sajnos. 🙁 De megtanultam tőlük a süti készítést és van is érzékem a süti gyártáshoz. 🙂
Jó lesz a Karácsony. Három nap békés szuszogás, és agylekapcsolás. 😀 Imádom.