Hát, először úgy kezdődött a Karácsonyom, hogy egy jó ideig Skype-oltam egy nagyon jó barátnőmmel, és így távolságilag ittunk, úgyhogy sikerült meginni az ajándék cidereket, amiket apámnak vettem, szóval másnap újat kellett venni, de már csak Miller volt. Mindez, nem ez a lényeg, egész karácsonykor karácsonyi játékokat kerestem az interneten, de az istennek se találta egyet se. Hajnal 4-5-től ezzel foglalkoztam este 11-ig. Ma találtam valait az iternet egy eldugott sarkába, de már késő.
És ezen a képen vajon mi látható? A legújabb játékom a kedvenc pszichiátriámról, ismerős lehet a fíling egy korábbi játékomból, ez a játék először angolul fog elkészülni, egy „jam”-re, január 4 a határidő, aztán majd kibővítem, és megírom magyarul is, rendesen. Ez már tuti, hogy mindenkinek fog futni, és nem az instabil programmal csinálom, amivel eddig dolgoztam, hanem egy teljesen új rendszerrel. Lesz online változat is, android, meg ami szem-szájnak ingere. Közben írtam egy bejegyzést a játékos szubkultúrák eltűnéséről, meg az új rendszerről, amivel a játék készül, sajnos nem nagyon vonzott sok olvasót. Szóval a szerepjátékos szubkultúrának tényleg „annyi”, max az MMORPG megy, de én „nyomom tovább”, ahogy egy blogon olvastam.
Mindenkinek pszichiátriamentes kellemes ünnepeket!
Szerző:
Szia roboman! A fiam és barátai masszívan szerepjátékoznak, nem (csak) online.
Kíváncsian várom az új játékodat. A múltkor linkeltél egyet valaki mástól (kripta, fáraó, macska), abba majdnem beleőrültem…
Szia, Eszter!
Fiatalabb koromban én is szerepjátékoztam, többnyire én voltam a mesélő. Ismerek volt osztálytársat, aki még mindig csinálja. Úgynevezett életút-kampányokat játszanak, ami baromi hosszadalmas. Én már csak néha játszanák, csak nincs kivel, csak a géppel.
A fáraós, macskás játékba én is majdnem beleőrültem, a macska külön idegesített, hogy mindig ott lábatlankodik. Szeretnék még többet olvasni, meg angolt tanulni, van egy könyv, amit nagyon le akarok fordítani, persze játékelméletről szól. Úgy érzem, lemaradásban vagyok, nincs időm a depire nagyon, mindig lefoglalom magam.
A fiaidnak csak gratulálni tudok a hobbijukhoz, persze már elhangzottak kb. egy évtizeddel ezelőtt a pro- és kontra érvek a szerepjátékokról. Hát, nem tudom. Egyszer kifejtettem a skype-olós barátnőnek, hogy ez nekem segít, hogy visszatartson a durvább dolgoktól, mint depresszió, meg a kocsmában való lebzselés.
Tök jó lesza játékod, feltételen tegyél bele sokkolást és lobotómiát! Sokszor előjön a pszichiátriából való megszökléses álmom.
Néha egyébként, amikor mégsem sikerül megszökni és elkapnak, megsokkolnak , tökre kipihenten ébredek. Olyan, mintha álomban kapnám meg a kezelésemet! 🙂
Egyébként van úgy, hogy az álmom megüzeni, vagy jelt ad arra vonatkozólag, hogy mi fog történni. Vagy pedig -mivel a determináltságban hiszek-, azt is el tudom képzelni, hogy amikor be voltam füvezve (évekkel ezelőtt)és a két ember a fejemben a nőgyógyászati kisműtétetemet végzte rajtam, akkor a tudatom a jövőbe ugrott és a mához képes fél évvel ezelőtti műtétem lefolyását hallottam. Azaz: altatás közben műtétkor nem hallottam mit beszélnek, de amikor be voltam füvezve 6 éve, akkor a múltban meghallottam a jövő egyik mozzanatát.Tiszta 12 majom, mi?
Érdekes, van egy könyv, Gustav Meyrink: A jövő érzékeléseinek lehetőségei, ebben ír a fűről, pontosabban hasisról, mint ennek a lehetséges eszközéről. Nekem olyan volt egy rövid ideig, mintha a fűtől érzékeltem volna mások gondolatit. De már rég nem csinálom én sem. Sokkolás, lobotómia? 🙂 Még meggondolom… talán kell bele az is (a játékba). Mostanában nem sokat haladtam vele, az ünnepek miatt, meg volt egy kis enyhe depim + aludtam sokket, de ma biztos, hogy lesz rá időm, és energiám folytatni.
Jó munkát! majd érdkel engem is, ha kész leszel!
Szia Roboman! Megkérdezhetem, mi ez a könyv?
Nekem rendkívül imponál, hogy ennyi minden érdekes dolgot csinálsz! Azért pedig őszintén csodállak, hogy ki tudod szorítani ezekkel a depressziót az életedből 🙂
Eszter
Szia, köszi, egy kis lehangoltság azért előfordul néha.
Gustav Meyrink (Meyer) leghíresebb regénye A gólem (1915), de amiről szó volt, egy esszégyűjtemény, amiben többek között szerepel egy „Hasis és jövőbelátás” című írás. Egyszer kísérletképpen 30 g hasist szedett be, és erre az eseményre meghívta a barátait is, köztük egy orvost, ha baj lenne. Aztán leírja, milyen hatásokat tapasztalt, megjósolta, hogy ki fog bejönni, és milyen ruhában, megmondta előre a tőzdei árfolyamokat. Ez az állapot sokáig tarott nála, de aztán felhagyott a hasissal való kísérletezéssel, mert nem jól érezte tőle utána már magát, gyötrelmeket is átélt. A gólem is egy okkult regény, szerintem ez a műve terjesztette el a Gólem alakját a köztudatba. Sajnos elég fiatalon olvastam, a cselekményére már nem emlékszem, de elég nyomasztóan hatott rám. Azt hiszem, az volt a sarkára nyomtatva, hogy „lélektani rémregény”. Szóval érdeklődött a misztikus dolgok iránt. A hitleri németországban könyveit elégették. Prágáról sokat ír, valószínűleg prágai német volt, és zsidó származású lehetett. Tanulmányozta az alkímiát, a miszikát, a kabbalát, és a mágiát, 1927-ben buddhista hitre tért. Lényegében Kafka kortársa volt, de életművét E.T.A. Hoffmanéhoz hasonlítják inkább. Bocs, ha sokat írtam, régebben sokat olvastam a műveit, nagy részükre nem emlékszem már.