Kalandok 1984

Kalandok innentől odáig

 

Északon fog megfordulni a fény,

ott. Pattog messze, nevetséges-sárga,

megtévesztő. Ideér és hatalmas

lesz, mégis elkapom – mióta várok.

Hozzánövök minden emeleten túl.

 

            Ma így beszél a vékonylábú: kislány.

            A rügyek fájdalmasan ütik át

            és fáj valami. Kényszer a virágzás,

            de nincs kényszer két állomás között,

            tartunk a Szabadkikötő felé.

 

Végére járok ott a fájdalomnak,

mi ketten olvasztjuk be a világot.