ma van a költészet napja, József Attila születésnapja.
nekem személy szerint mindig is a kedvenc költőm volt, úgy éreztem, a verseit mintha én írtam volna.
az ő gondolatai az én gondolataim, az ő érzései az én érzéseim.
pedig sokáig nem is tudtam,hogy beteg volt.
egyes vélemények szerint, skizó, mások szerint bordis volt.
tulajdonképpen mindegy is.
ő bizonyította, hogy betegen is lehet csodálatosat alkotni.
egyik kedvenc versemet másolom most be ide:
Ezüst élet
1
Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek.
Győzni épp oly szép, mint a virág,
De én az uccákon lődörgök,
Vagy esőt hallgatok szobámban
S nagyon hallgatok, hogyha dörgött.
Ezüstös lesz majd nagy szivetek,
Bárha a győzők ti maradtok,
Zászlótok is ezüstté őszül
S egyszer győzni is elfáradtok.
Csatazaj mögött eljön halkan
Hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
Meg a halottak, meg a rétek.
2
Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
S hová lépek, kibú a föld alól -
Az árnyékom, mely mindenütt követ
S találkozunk is egyszer valahol.
Olyan szép dolog elfáradni és
Pihenni, mit nem ad se harc, se más,
Kedves árnyékban leheverni, le
S bennünk eleve ott a fáradás.
Bennünk eleve ott a fáradás,
Mely a szűz hónak testvére lehet -
Ha nagyon fázik már a föld, lehull,
Csak hull a hó s új tavaszig befed.
Egy télestén a földet csöndesen
Betakarta a fáradtság, a szent,
Az én szavammal együtt, hisz az is
Végtelen, hideg világban kereng.
1925. ápr. 23.
Szerző:
Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 10-08-2010