Szinte minden nap felhív a férjem Németországból, hogy mi újság velünk, és vele…
Igazán jólesik ez a szoros kontaktus.
És bár csütörtök-péntek itthon voltam, betegállományban, totálisan padlón, sikerült úgy beszlénem vele a telefonban, hogy ezt ne hallja.
Nem gondolom, hogy minden lelki kanyarom rátartozik. Jobb, ha nem tudja. Jobb, ha a munkájára tud figyelni, és nem nyafogok neki a telefonban – úgysem tudna segíteni.
Mire hazajön, – csütörtökön – bízom benne, hogy a nehezén már tényleg, tényleg túlleszek… és mosolygósan, frissen, üdén, fiatalosan tudom őt várni, szeretettel…
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010