Jim Morrison versek, idézetek

METAFIZIKA

Köszönöm uram, jól vagyok.
Egy test. Egy lélek.
Látszólag minden rendben.

Élek és haldoklom,
ahogyan eddig is.

Szerző:

Belépett: 3 hónap

Róka

Blog kommentek: 753Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 06-10-2016

5 gondolat erről: “Jim Morrison versek, idézetek”

  1. Róka

    SOHA

    Egyszer, ha igazán egyedül vagy,
    nézz önmagadba mélyen
    és mondd ki azokat a szavakat,
    melyeket magadnak bevallasz,
    de másnak sohasem.

    Egy egészen apró fájdalom
    jelenik meg a lelkedben,
    melyet nem irthatsz ki már többé
    soha.

  2. Róka

    BÉRELT SZOBA

    Amikor először találkoztunk,
    még nem sejtettem,
    holnap már szobát bérelünk
    és szeretkezünk naphosszat.
    Pezsgőt iszunk, és terveket szövünk,
    becsapjuk egymást, és szerelmet ígérünk.

    A hotelre tisztán emlékszem.
    Ha arra járok,
    még most is összeszorul a szívem.

     
    A TÖBBI UGYANAZ

    Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
    Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
    Buta játékszerek voltunk csupán
    önző kis vágyaink csapdájában.

    De hibáinkból nem tanulunk,
    nyerünk és veszítünk, alulmaradunk.
    Mégis továbbvívjuk harcainkat
    és nem vesszük észre;
    Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

     
    A KÉM

    Ismerem azokat a szavakat,
    amelyeket még ki sem ejtettél.
    Már tudom, hová tartasz,
    mikor még el sem indulsz.
    Mindent tudok rólad, kedvesem,
    nem vagyok kém,
    csak szeretlek!

     
    SZERETLEK

    Míg iszod a kávéd, s én a teám,
    csak ülünk egymás mellett némán.
    Szeretném tudni, most mi lesz,
    nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.
    Emlékszem, aznap késő estig vártalak,
    eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt.

    Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
    nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.
    Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek,
    és reggelente egy kicsit sírok is,
    de azóta más hangot nem hallok meg,
    csak egy ajtót, amely lassan becsukódik.

    Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
    csak ültünk egymás mellett tétován.
    Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
    Kérdezlek, de csak a csend felel rá – némán.

  3. Róka

    Zöld kabát 

    Amikor legutóbb láttalak, 
    a zöld kabát volt rajtad. 
    Még én vásároltam. 

    Szelídnek tűnt arcod, 
    csak ültél a padon. 
    Valakit vártál az állomáson. 

    Elköltöztél – hallottam, 
    már nem élsz a városban. 
    Miért is maradtál volna? 

    Nem vallom be, szégyellem, 
    könnyeket csal a szemembe 
    szomorú emléked. 

    Most lehetnék én, akit vársz. 
    Lehetne rajtam a zöld kabát. 
    Elmondani sem tudom. Fáj. 

  4. Róka

    Elmúlik a szerelem 
    Semmit sem tehetünk. 
    Egy napon majd 
    elmúlik a szerelem. 
    Hívás nélkül jön, 
    kérés nélkül megy. 
    Nem tehetünk semmit sem. 

    Mégis egész életünkben 
    várjuk a csodát, 
    pedig tudjuk, 
    a szerelem minden pillanatában 
    benne van az elmúlás. 

Írj megjegyzést