Igazi házastársi játszma. 58 éve. A címe lehetne: Kinek van igaza? illetve aljátszmaként: Ki a hülye? De mire erre rájöttem! A lógus (volt) barátném nagyon értékelte, amikor felismertem, hogy ebben nekem milyen főszerep jutott, az áternőm gyakorlatilag elsiklott fölötte… (Nem ez volt az egyetlen tévedése 5 év alatt.)
Úgy nézett ki a dolog, hogy a többi ember mint „tanú” szerepelt benne, minél többen, annál jobb, de kettesben is képesek játszani.
Az igazságot nekem mint abszolút dolgot állították fel, pl. „Mindegy, mit csinálsz, csak mondd el.” És ezt én abszolút komolyan vettem (még most is, pedig a zex figyelmeztetett rá, hogy miért olyan fontos nekem ez?, de hazudni csak rendőrségen, bíróságon – meg anyámnak…)
Aztán amikor anyám rákezdte, hogy „majd azt mondjuk stb.”, egy világ dőlt össze bennem. De arra nem gondoltam, hogy magunk között is hazudik. Jellegzetes volt, hogy „Döme a tanúm rá” – én meg elmondtam, ahogy volt. És amikor szembesítettem őket ezzel, már nem voltam tanú, hanem közös ellenség, egymás mellé áltak, és én voltam a hibás, hogy „simfelem a szüleimet”. A sírógörcsig ki tudtak borítani, ahogy ketten nekem jöttek. És a metró elé ugrásomtól kezdve ilyenkor mentőt hívtak rám, hogy ők „nem vállalják a felelősséget”. Ennek átria volt a vége, mígnem – már írtam erről – egy mentős ki nem próbálta, hogy hisztériás roham-e, nem vitt be, és négyszemközt azt mondta, hogy „magának semmi baja, de mielőbb menjen el tőlük, mert ezek! addig hergelik, míg lesz”. Egyébként megpróbáltam, de mindig utánam nyúltak. Hol pénz- hol egyéb zsarolással.
Aztán… A lányom általában meg tudta csinálni, hogy kívül marad a játszmán, nem mindig, volt, hogy észre sem vette, míg benne nem volt. Viszont akkorra én megcsináltam, hogy kiléptem. Nem adtam a „szerepem” szerinti reakciót! Azt a döbbenetet anyám pofáján!
Most már nem érdekes, kettejük közt úgyis megy, de a hülye demens, rosszindulatú apám nem tud a „maga oldalára” állítani, – pedig így is megpróbálja! A másik fél mellett meg épp hogy csak kiállok…
De a játszma folytatódik, mindhalálig. Viszont mégiscsak disznóság egy kisgyereket-kamaszt ilyenbe belerángatni.
Szerző:
Durva.