Már-már csodálkozok, hogy sikerült eljutnom idáig. Egy ideje gondolkodtam azon, hogy írnom kellene. Eleinte újfent napló vezetésén gondolkodtam, de azt valahogy kevésnek éreztem. Utána jött a könyv ötlete, amit már régóta dédelgetek. Önéletrajzi iromány az abszolút kezdetektől, napjainkig, de ahhoz meg egyelőre és még mindig: lusta vagyok /gyanítom sosem készül el/. 🙂 Ebből is látszik, hogy nehezen jutok egyről a kettőre. Amikor szinte katatón állapotban ülök vagy fekszek, akkor csak bámulok magam elé. Kívülről nézve elég aggasztó, főleg hogyha valaki például megkérdezi éppen egy másodperccel ezelőtt mit mondtak a rádióban, akkor nem tudok rá válaszolni, mert agyban nem ott vagyok valójában. Ráadásul nagyon sokszor fordul az elő, hogy vissza kell kérdeznem, amikor valaki mond valamit, mert mintha nem is magyarul mondaná. Ez bizony elképesztően rossz érzés, és frusztrál is.
Teljesen el vagyok veszve a gondolataimban. Próbáltam megfogalmazni, hogy még pontosabban írjam le ezt az állapotot és akkor jött a felismerés: fejben élek. Mintha önmagam börtönében lennék és egyszerűen nem találom a kiutat belőle. Pár napja már kicsit jobban érzem magam, mert hét közepén ráleltem a remek Valeriana Harmony-ra, ami csökkentette a szorongásaimat, segít kicsit ellazulni, a kedvem is határozottan jobb, de még mindig zavaros a gondolatvilágom. Hétfőn újra elkezdtem futni is, a mozgás valóban jó hatással van rám. Azt olvastam nemrég, hogy ilyenkor a legjobb, ha keretet adunk az életünknek. Rutin szerint működő napok, amelyeket előre megtervezek, és napról napra cselekszem olyan dolgokat, amik sikerélményt adnak. Talán végre nem érzem majd úgy, hogy haszontalanul telt volna a napom.
Újfent az a határozott érzésem, hogy az idő eszméletlenül gyorsan telik, ráadásul: nélkülem (mintha elmenne mellettem). 🙁 Kívülállónak érzem magam és azt kívánom bárcsak újra a nagy egész részese lehetnék, újra a vérkeringésben találnám önmagam. Ráadásul minél hamarabb, mert ez így nagyon nem jó…
Ez a 12. nap absztinens nap, meglepően jól bírom. A tiszta fej előnye, hogy elfogadtam: most a depressziós fázis van jelen az életemben. Csak múlna már el végre… 🙁 Nem vagyok önmagam, nehezen értek és érzékelek, a világ szélén állok. Tudom, hogy van kiút. Ma arra gondoltam mennyire jól jönne most a másik állapot, de talán sikerülhet anélkül végre újra elérni a stabil egyensúlyt. Rég volt már benne részem. Hiányzik. Nehéz szavakba önteni most a gondolataimat, én valójában nem is ilyen vagyok.
Szerző:
Szia!
Nagyon jól leírtad… én is hasonlóan, tisztább fej; de még rémesebb felismerések. Most konkrét FELADAT.
Ne siettess semmit, nem megy egyik pillanatról a másikra. (Már volt ilyenben részem.)
Az jó, hogy csinálod a napi „rutint”!!! A piától én undorodom most már, és ez is jó.
Szia Kleó! Köszönöm a hozzászólásodat, jól esnek a szavaid, és hogy szerinted is jó úton járok. 🙂
Igazából legbelül nagyon szeretném „siettetni”, mert fontos lenne, hogy előre lépjek… Ez főként anyagi szempontok miatt van.
A legjobb amit tehetek, hogy haladok azon az úton, amit elkezdtem kitaposni és megteszem a legjobbat mi tehető a jó ügy érdekében. 🙂