Már írok egy blogot egy helyen, gondoltam kipróbálom milyen itt ez itt. Ma voltam kontrollon, arra gondoltam, hogy bemutatkozásként beszkennelném az ambuláns lapomat. Persze lehet, hogy hülyeség. A kezelőorvosom nem nagyon volt kíváncsi arra, amit mondtam neki, csak annyit mondott: "Maga nagyon jól van." Hát persze. Diagnózisom F2000, hogyan lehetnék másképp? Ezt úgy ünnepeltem meg, hogy örömömben bekávéztam, és ilyenkor mindig nekiállok blogot írni. Azt hiszem, itt másról fogok írni, máshogyan, a betegségről, meg ilyesmiről. Még annyit magyarázott az orvos, hogy az Abilify a "fő gyógyszerem", a Rivotrilt meg próbáljam elhagyni. De most megyek és beveszek egyet (Rivot), hogy tudjak aludni.
Szerző:
Blog kommentek: 1445Blog bejegyzések: 32Regisztráció: 10-08-2010
Már úgy nézett ki, hogy sikerült leépítenem a Rivotrilt, de a múltkor kikönyörögtem anyámtól, itt hagyott a szobában egy egész dobozt, én meg szépen beszedtem egy csomót. A Rivotril nálam úgy hat, hogy egyáltalán nem hat, aztán amikor kellő mennyiséget bevettem, bekattanok. El is indultam a könyvtárba, de egy kocsmában kötöttem ki, ahol eladtam a telefonomat, és még ki tudja, mit csináltam. Fél 12-re értem haza délutántól. Ennyi a történet, a pontosabban nincs történet, mert az egészből nem emlékszem semmire. Soha többé Rivotrilt!
ilyen velem is történt, csak én anyámék régi elrakott cuccait válogattam ki egy napon keresztül pakoltam….bár én emlékszem rá….a rivó egy nagyon „veszélyes” szer számomra…kicsit rákattantam …nem úgy használtam ahogy kellett volna….bár elvonásra nem emlékszem, igaz tegretolt írtak asszem helyette….
Volt már, hogy sokat vettem be, és megjelentem anyám szobájában éjszaka. Kérdezte, hogy mit csinálok, azt mondtam, hogy nem oda akartam menni. De akkor is megittam majdnem egy üveg bort, és arra sem emlékszem. Nekem a Rivotril előhozza a régi alkoholista énemet, úgy látszik. Komolyabb elvonásról én sem tudok beszámolni, egyszer csak abbahagyom, és kész. Már május óta nem szedtem, csak egy kicsit feszült voltam… de kár volt kísérletezni…
Mint mondtam, írok már egy helyen (freeblog), de ott nagyon kevés kommentet kapok. Valami jó fórum kéne, vagy chat, ahol tudnék hasonló betegségben (paranoid skizofrénia) szenvedőkkel beszélni, persze lehet másról is. Itt a burán a skizofrénia topik nem nagyon pörög, a régebbi jobb volt. Hát, mostanában a legnagyobb történés az volt velem, hogy a Rivotriltól elvesztettem az önkontrollomat, csak egy próba volt az életszínvonalam javítására, de nagyon nem jött be. Maradok csak az abilifynál, mert hallucinálni meg nem akarok. Amúgy sokat unatkozom, a régi dolgim már nem vonzanak, beszélgetni szeretnék valakikkel, sajnos az összes barátomnak már megvan a saját élete, nekem a betegségem miatt még nincs. Sajnos a tesómék is hazaköltöztek, pedig ők nem betegek, így nem sok magánéletem maradt. Ráadásul a sógornőm terhes is, vajon mit szólnának a szüleim, ha én felcsinálnám a barátnőmet, aztán hazahoznám?
szia!
a másik blogodon (is) olvaslak, csak be akartam köszönni és megmondani, h örülök h látlak.:)
a skizo topik itteni csöndességének az lehet az oka, hogy a legnagyobb „beszélők” (Saca, Bezsa, Harmony…)elhallgattak mostanában, legalábbis én nem nagyon találkozom a nevükkel sehol. Kár pedig, mert kívülállóként is tanulságos volt azt a topikot olvasni.
szia Bosie!
Harmonyék nekem is hiányoznak, mostanában akartam olvasni a naplóját, de azt se találom. Harmonyt meg tudom érteni, hogy az ezoterikus dolgok felé fordult, mert mi olyan tapasztalásokon mentünk keresztül, ami racionális módon felfoghatatlan. Aztán már beszélhetnek nekünk az agy biokémiájáról, meg szerotoninról, az élmények örökké velünk vannak és megváltoztatják a gondolkodásmódunkat. Mindazonáltal én távol tartom magam az ezósoktól (is), szerintem folyamatosan hazudnak, hogy ezt láttak, meg azt láttak, meg „ez jött meditációban”, egyszer elküldtek egy parapszichológushoz, na az mondta, hogy mosogatás közben látta Jézust, persze, eljön hozzá mosogatás közben, neked is a diliházban lenne a helyed, kisanyám, meg aurát látnak szabad szemmel, csak én nem láttam egyedül, szerintem ott mindenki hazudott. Tudnék még találkozni ilyen díszpéldányokkal (anyám révén), de elég volt, amikor nagyon rosszul voltam a gyógyszerektől, ilyenekhez küldözgetett. Viszont Harmonynak bírtam a naplóját, habár nem mindennel értettem egyet, ő valóban tapasztal dolgokat, kérdés, hogy ez mennyire betegség nála. Sacáról meg Bezsáról sem tudok semmit. Remélem, boldogan élnek…