Itt és most

Bárcsak olyan egyszerű lenne az élet,mint amikor mész az autóddal és jelzőtáblák mutatják a szabályokat,a veszélyeket…

De az életben nem így van. És a vezetés sem mindenkinek egyszerű. Gyerekkorom óta voltak rémálmaim,hogy autóban ülök és elvesztem az uralmat vagy rossz irányba megyek. Még mindig félek a vezetéstől,bár sikerült levizsgáznom és mégis…

A tegnap esti vezetésemről inkább no comment.

Nem voltam formában…

Kicsit még mindig félek. Félek, de megharcolom akkor is!

Végre úgyérzem minden sínen van az életemben .Csak ezzel az eggyel állok hadilábon.

Az itt és most-ban…Ezt meg kell még harcolnom..

….”A buddhista tanokban beszélnek egy úgynevezett „shenpá”-ról.Amikor az ember horogra akad úgymond.

Mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, elindul egy automatizmus, belekerül egy ismerős és sajátosan kellemetlen lelkiállapotba: hirtelen feszült lesz,úgy érzi, hogy mások bántják, hogy az élet igazságtalan vele. A shenpa élmény gyakran nem tudatosul,belép a tagadás mechanizmusa, és azt hazudjuk magunknak, hogy nem is vagyunk dühösek,nem is zavar minket ez az egész,nem is vagyunk feszültek. Az is gyakori,hogy még mielőtt igazán megéreznénk,még mielőtt végiggondolnánk a megfelelő válaszlépést, már kezdünk is cselekedni, szinte automatikusan reagálunk, hogy a belső feszültségtől megszabaduljunk. És most lesz a kis lángból erdőtűz…Nagyon is jól tudjuk, hogyan kell a problémákat eszkalálni,elmérgesíteni,miként lehet egy viszonylag apró feszültséget komolyra duzzasztani, és úgy belecsavarodni egy-egy játszmába, hogy végül egészen méltatlan, megalázó helyzetekbe kerüljünk.

Vajon az okozza-e a szenvedést,ami konkrétan történik velünk, például hogy valaki mérgesen néz ránk, pénzt veszítünk, vagy épp van rajtunk 20 kg plussz ? 

A shenpa elmélet szerint valami régi, meglévő, esetleg gyerekkori élmény aktiválódik és aktiválja a már meglévő régi frusztrációt és fájdalmat.

Ha pedig ez így van,akkor felmerül a kérdés, mit tehetnénk azért,hogy miután az élet kilőtte ránk az első nyilat,ne lőjük ki magunkra a másodikat a saját kezünkkel?”

/Folyt.köv./