kezdem qrvára unni, hogy az emberek állandóan csak ítélkezni tudnak.
ha más a véleményed, bármilyen szempontból is más vagy mint ők, ha kicsit is kilógsz a sorból, az ő sorukból – arrogáns kioktatás a válasz, alpári, lekezelő stílusban.
azt hiszik, csak egyfajta igazság létezik: az ő igazságuk.
az emberek már régóta nem tudnak vitázni, csak köpködni, rúgdosni.
nem is csoda; hisz’ ezt a mintát látják, ezt tanulták.
már az ő szüleik sem tudnak tükörbe nézni, így aztán teljesen természetessé válik számukra, hogy a tükör ilyen jellegű funkciója régen elveszett. vagyis, számukra soha nem létezett.
cipelik a bőröndjeiket, fogják a derekukat, lüktet az ér a halántékukon.
hová lett az emberiség? hová leszünk így?
Szerző:
Blog kommentek: 2697Blog bejegyzések: 36Regisztráció: 17-01-2018
Sajnálom, hogy így érzed, így gondolod. Sztem a legtöbb ember egyszerűen szeretet- és figyelemhiányos, de az nagyon.
nem ezzel van a baj.
vagyis, de igen.
már egyre kevésbé látjuk egymást. hiszen önmagunkat sem látjuk.
menekülünk a félelmeink elől, mintha ugyan lehetne menekülni.
beszélgetünk még, de már nem halljuk a másik válaszát. mert csak a saját kérdéseinkre vagyunk képesek koncentrálni.
egyre több olyan embert veszítek el magam mellől, akiket pont amiatt gyűjtöttem korábban, mert hatalmas értékeket hordoztak magukban. most meg… már csak cipelik, azt sem sejtve, melyik dobozba csomagolták el akkurátusan azokat a bizonyos, időközben szükségtelenné, feleslegessé váló értékeket….
Szerintem nem lehet és nem kell általánosítani. Sokan egészen normálissá tudnak válni pár kedves szótól. A barátok sajnos tényleg eltünedeznek, nincs már baráti összejárogatás, mindenki rohan és a dolgaival foglalkozik, ráadásul a „dolgaival foglalkozik” azt takarja általában, hogy dolgozik, hogy még több pénze legyen (bár már van elég, de mégsem jó). De szerintem akkor is lehet és kell a barátok után nyúlni és megpróbálni beszélgetni velük. Akár telefonon, skype-on vagy csetben, bár jobb lenne élőben.