Visszajött a vevőjelölt.
Lószállítóval jött.
Nyerget tett Nevire, megfutószárazta, ő most is olyan aranyos és szelíd volt, mint mindig.
Itt volt a felesége, és egy lány is, ők is beleszerettek.
Megírtuk a szerződést.
A futóra csak úgy ment fel amikor én vezettem.
Megbízott bennem, ahogy eddig is mindig.
Kinyitottam előttük a kaput, néztem ahogy kigurulnak rajta.
Becsuktam mögöttük a kaput, és tudtam hogy Nevi örökre kisétált az életemből.
Üvölteni tudnék a fájdalomtól.
Tudom, hogy jó helye lesz, de embertelenül fáj.
Elmondhatatlanul.
A szívemben ő mindig az enyém marad.
Az én kicsi Nevibabám.