Nem tudom, mit kéne…hogyan..csak elkezdeni. Nem vers. Nem törekszem szépségre meg hú de tökéletesre csak .. nehezen jön szó. Szabin vagyok és rosszabbul vagyok mint .. bármikor és azt várják kipihenten és feltöltődve menjek majd vissza. Kezdetben csak arra vágytam, szóljon hozzám .. bárki ..bantson..okozzon akár fájdalmat vagy szorongást csak szóljon hozzám. Ha ide jut az ember, hogy akár bantsanak, az gáz. Nem kell velem normalisan. Bassz le és nem leszek magányos. Meg is történt. Cseten. Mindegy kiről van szó, valami elindult … Már megint over sharing. Elmondtam magamról mindent szart vagyis elmondtam volna ha meghallotta volna…Aztan mikor láttam, valójában felesleges magyarázni… egyre zavartabb lettem … Aztán meg már azt se tudtam ki vagyok. Mert jajj túl komolyan veszed az emberi kapcsolatokat…le is lett tiltva..és nem azért mert mindent túl komolyan vennék..meg a Tetovált lány meg a társadalom, a tabu, minden szart össze magyarázott… És hogy félt de hát nem is vagyok annyira megrázó… Folytattam de mi a fasznak is …
Hogy mivel függetlenedtem ( kérdem. Érzelmileg is? ) a család ROSSZ MŰKÖDÉSE MEGSZŰNT. MEGSZŰNT. EZT A BAROMSÁGOT. EGY DYSFUNKCIONALIS shit világ nem szűnik meg az lenni… Miért szűnne meg??? Kezdtem nem érteni a dolgokat…és hogy lehet eddig vágytam szóljon hozzám valaki, akár bantson, már nem vágyok. Valóban ne szóljon hozzám kibaszottul senki a szabadság alatt majd megoldom a kurva magányos életem. Munkában úgyis hallgatom hogy órákig kell pofazni a semmiről.
Szóval hát olyannyira kiakadtam hogy nem bírtam tovább józanul. Vártam is, kezdődött a szokásos városi buli, terveztem és ezek után tutira pialnom kellett. Ahogy mentem be, fel le zúgott a fejem … Mit írt, mit reagáltam volna ha nem érzem azt hogy ORDIIIITANI TUDNÉK VELE IGY ES PÖRGŐK ÉS FELROBBANOK HA NEM PIALHATOK.
Mellesleg a városi buli tömegnyomort nem is bírom pia nélkül… kezdődött úgy hogy fellöktek …. Na sürgősen pia. Rozé fröccs majd rose tisztán vissza visszajártam még még addig amíg nem éreztem hogy oké…. onnantól kezdve tompul körülöttem az élet és táncolok és amikor épp olyan jó van, lehet kiabálni az ismerős dalokat ha megszólal ez az …. Persze mikor láttam két lányt egymással táncolni tuti barátnők, elszoritott a sírás de aztán félre néztem és ennyi. Aztán ahogy váltás volt két zenekar között, kábán ültem a lépcsőn, körülöttem beszélgettek és még csak 23.10 volt..elindultam haza de fentebb útközben király zene … Újra táncoltam..addigra már fel volt töltve a tank. Nem. nem szeretettel. Alkohollal.
Mikor kezdtem elfáradni elindultam haza. Kezdett kimenni belőlem…pff hát nem ittam annyit mint tavaly de ki tudja megyek ma is ….
Itthon éjjel mit csinálok még meddig is, írok cseten az illetőnek vagyis _ mi a fasznak is írok ???? Semmi értelme. Hogy felbasszam magam? Szóval. Dinnyés margarita koktél. Üveges. Itthon is van pia. Még bőven dolgoztam, hetek óta éreztem hogy vágyok inni. Ez picit ijesztő is tud lenni mert velem sose volt ez hogy … Vágyok is rá. Szóval…
Hülye én. Mit csinálok. Elkezdek neki írni a mindenféle bántalmazásokrol és hogy az anya így és úgy … Leírtam kb mindent , hogy a társadalom anya képe bebukott majd … Mit tettem. Fogtam. Letiltottam. Ne is válaszoljon…ne tudjon válaszolni mert tuti dupla mennyiséget iszok ma este ha ezt folytatom.
Szóval. Éljen. Szabadság. Buli. Pia.
Pedig még érzékeltem azért az embereket…ez se feltétlenül arról szól hogy idd le magad… érezd jól magad… táncolj… élj. Nos. Én pialok hogy viseljem az elbaszott szocializacioval a világot. Hogy táncoljak ahelyett hogy hagyom magam fel lökni. Eltaposni. Már itt is. Munkába se vágyok vissza. Kérdezgetnek. Mit mondanék ? Nem strandoltam, mert gyűlölöm a testem, épp csak próbálom hogy testápolóval hozzá érjek… Nem nyaraltam, nem voltam kibaszottul sehol, de kiolvastam 6000 könyvet, minden ejjelig buli és pia … Amikor meg már az se, egy teljes hét lesz a semmi. Terápiára most kedd helyett hétfőn megyek majd a semmi. Majd elmegyek moziba, egyedül ha már elegem lesz …. De tuti hulla leszek, már most az vagyok, és érzelmileg még nagyobb rom mire vissza dolgozni. Pedig készülni kell _ előre szorongani? _ hogy nem lesz más hónapokig csak a hibaim éjjel nappal a kritikák kolléganő teljes kontrollja…mintha egyedül nem menne _ igen minden az én hibám _ mivelhogy sokat voltam egyedül _ vagyis bizonyítottam _ útban van a folyamat _ de ha ezesetben 6 órás lettem volna és nem 8 órában húzni, máris probléma lett volna. Úgyhogy ahelyett hogy a munkám léce is rezeg, örülhetnek hogy egyedül is bírom húzom 8 órában mert kolléganő még 1 hétre el fog menni.
Persze ja a pszichológus szerint olyanokat nem kellett volna mondanom hogy néha ha olyan a munka órákon át , igen, bírom de a végére elszall az agyam és úgy teszek dolgokat hogy fogalmam nincs mikor mit és mit tettem 2 perccel előtte. A disszociacio idegen szó de máshogy nem bírnám ép ésszel. Azóta azt is csekkolgatja, tudatában vagyok e mikor mit hogy csináltam. Persze non stop azon szorongjak mikor szólnak hogy viszlát kéne. Mert az emberek ha egyedül vagyok munkában néha sugdoloznak körülöttem…mikor most Tündér hegyen voltam januárban jöttem vissza, a helyettes nagyon beette magát oda, azóta is nyaljak a segget és szamolgatjak hány éves a gyerek és mikor jönne dolgozni és hova…
Én 6 éve itt vagyok minimum, van háttér, tudom mi hol hogy van, 6 év már mondjuk tapasztalatnak de ha a mentális dolgok miatt csá és jöjjön az aki emberileg, szociálisan, mentálisan okés, ha ez számít, egyék meg amit főznek. Sokat voltam egyedül és nyomás alatt nehéz teljesítenem de bizonyítottam … Ezek után leszarom mi lesz.
( Egyik nap megejtem a művészetek völgyét is, az legalább kultúr művész világ…. Nem ilyen elfajult mint a városi buli … Érdekes ott a völgyben sose vágyok piara, ott lesz egy pár óra valódi élet _ pedig ha valahol is áramlik a tömeg, ott áramlik)
Szerző:
