Egy évbe telt, amíg leesett a tantusz – a norvég iskola tényleg azt akarja, hoy én tanítsam meg a gyerekem norvégul.
ÓÓÓriási!!!
pánik és dührohamok után most szervezkedem és nem norvég anyanyelvű szülőket lázítok – de közben arra is gondolok, hogy iskolát váltunk.
Találtam egy nagyon jónak tűnő katolikus iskolát. hát, nem mondom, hogy apa álma, de ha jól megtanítják a gyerekemet norvégul, és nem marad le az iskolában, és a lelkét is szépre jóra tanítják, nem fog neki megártani az imádkozás és bibliaismeret. legalább sokat olvasnak és beszélgetnek.
Már be is kéredzkedtem egy első vizitre a napközibe – és a gyerekem spontán fejtetőn puszilta a mászókáról a napközis tanárt. 🙂
szerintem ez jó jel. én nagyon hajlok rá, hogy váltsunk. még ha messzebb is van.
és igazából utálom ezt a rongyrázós, újgazdag környezetet, ahol csak az számít, hoyg milyen kocsid van és milyne márkájú a cipőd.
egy röhely. és az is, hoyg ez a nyelvtanítás dolog évek óta így megy az iskolában…
ezek tényleg hülyék????
Szerző:
