A néni lila színű volt az oxigén hiánytól. Egész éjjel köhögött hallgatni is borzalmas volt átélni számára tragédia. Állandóan cigit tarhált minden nővértől. Az egyik éjszakás műszakban megszántam kiemeltem az ágyból kerekesszékbe pakoltam betakargattam egy pléddel kitoltam a dohányzóba és szájába adtam egy cigit képtelen volt akkorát szívni hogy meggyulladjon. Új cigi meggyújtva szájába helyezve otthagytam elrohantam az injectiókat beadni mire visszatértem a szine jobb volt még kért cigit. Mellé rogytam meggyújtottam az övét és az enyémet is beszélgettünk lassan hiszen neki kevés volt a levegő. Aztán visszatoltam ágyba fektetem. Aznap éjjel alig köhögött kipihenten hagyta hogy lemosdassam és a színe is kicsit jobb volt nem túl látványosan, ezt csak a nővér szem veszi észre.
Ezentúl minden éjjelen megcigiztetem és szóltam a váltómnak sőt hagytam nálla egy doboz cigit is, hogy segítsen. Egyetértett velem a cigi halálos volt a néninek de a néni a halálsoron fuldoklott tiszta tudattal
-hát nem mindegy hogy 10 nap vagy 20?
– a szenvedés?
A nővéreskü részlete” mindenkit betegsége, fajra, nemre, korra,vallás vagy politikai nézetei szexuális beállitottsága ellenére cselekedeteim a beteg javát szolgálják.”
-Megszegtem az esküm? Felmentem magam.Élhetőbb napokat adtam.
Aztán 2 napig egyikünk sem éjszakázott a néni a 3. nap boldogan elfulló hangon motyogta ” nővérke ha megcigiztet örömömben tán meg is halok” én meg
-jó, jó csak bemérem a cukrokat. Majd kiemeltem az ágyból kerekesszékbe tettem és kitoltam a dohányzóba rutinosan meggyújtottam a cigit egy másikat mellé helyeztem az asztalra mondtam megyek beszúrom az inzulinokat aztán beszélgetünk. Így is tettem. Mikor viszaértem még mindig az elsőt szívta mellé rogytam megkérdeztem
-Mi van nem megy ma?
Nem válaszolt jobbn ránéztem és észrevettem meghalt. Akkor eszembe jutott a mondata „örömömben tán meg is halok”
Kivettem a cigit a merev ujjai közül ,csendesen visszatoltam ágyba tettem eligazgattam egyenesre visszamentem és elszívtam a neki otthagyott egész szál cigit közben fuldokló beszélgetéseinket pergettem végig a fejemben.
Majd nekifogtam a halottellátásnak….
Békés volt az arca és én is békét éreztem. Magamban arra gondoltam hát hazaértél , már nem fáj semmi…..már van levegőd…..talán cigid is ….
Szerző:
