Észrevétlen kúszik be álmomba a szembelévő éjszakai bárból hazaigyekvő fiatalok hangos hőzöngése. Vége a bulinak.Erre ébredek meg hogy a kedvesem simogat. Meglepődöm. Már jó ideje nem érintett meg. De jó, hagynám magam beleolvadni az ölelésébe, de aztán bevillan.
-Fel kell kelni? !
Nem akarok, jó itt. Még nem tértem magamhoz, nyúlós és meleg úgy vesz körbe, mint egy burok mely nem enged be semmi rosszat.
-Nem lesz reggelim, meg ruhám?
-De, sóhajtom. És ezzel szertefoszlik minden vágyam,álmom elindulok a konyhába. Még félig vakon rutinból csinálom a reggelit, szedem össze a zoknit, polót, nadrágot. Közben kilógok egy cigire, mert ismét rámtörtek a rossz gondolatok, hogy én ennyi vagyok : kaja és ruha…Végeztem, vissza bújok hozzá, azaz csak akarnék, mert véletlenül rosszul mozdulok és megkarmolom a hátát, elhúzódik ,,au, vágd már le a körmöd ,, én meg összegömbölyödve lerágom az amúgy 3 milis fegyvert és várom, hogy elmenjen és magamba roskadhassak.
Elindul, valamit megérezhetett mert az ajtóból visszalépet és megölelt
-Szeretlek
-Én is- mondtam csak ne fájna ennyire de ezt már a bezárt ajtónak suttogtam.
Szerző:
Alternatívák keresése, vagy fásult belenyugvás inkább a felszolgáló + ruhatáros szerepbe?
Dolgok megbeszélése és „megváltozom” 1-2 hónapos átmeneti javulás elérése?
Otthagyás, szabadon új élet kezdete és új társ felkutatása igény esetén?
Nem keresek , ő is beteg. Neki sem egyszerű. Minden nap elmegy dolgozni arra jön haza, hogy lassan három hete megint nem vagyok önmagam. Iszonyat nehéz velem, és mégis mellettem van, mégha jelenleg nem is szívvel lélekkel. Valószinűleg nem akar terhelni a saját gondjaival, hisz a sajátoméval is alig tudok megbírkozni. Csak nehéz túllépnem az önsajnálat és az agyam torzszülött korlátain.
Akkor ez kissé ilyen kényszer szituáció? Két, viharban egymásnak dölt fa, ami a másik nélkül a földre zuhanna?
Igen, azt hiszem leegyszerűsítve így van, Bár ennél azért jóval összetettebb a dolog.