Közel jönnek a tárgyak, aztán újra eltávolodnak.
Az ajtó ki-be csukódik.
Persze nincs ott senki, megnéztem.
Mindenki az igazak álmát alussza.
Csak én kukorékolok, és "elszórakozok" a saját, különbejáratú elvarázsolt kastélyomban.
Milyen jó nekem, hogy ilyenem is van : 🙁
Mások csak akkor léphetnek be az elvarázsolt kastélyba, ha elmennek a vidámparkba.
Én bármikor beléphetek, nem kell tennem egy lépést sem érte.
Csak az én elvarázsolt kastélyomban nincs vészkijárat : 🙁
Az ágyam hajót játszik.
Ide-oda dől.
A világon az egyetlen szárazföldi hajó, aminek még tenger sem kell, hogy dobálják a hullámok.
Ilyen lehet a vízágy is?
Egyszer kipróbálnám.
Van egy lovas kép a falon.
A jobb alsó sarokban van egy földgömb.
Illetve már nem is ott van, kiemelkedik a kép síkjából, és egész közel jön.
A takaróm is önálló életre kel.
Tisztára mint az Éjszaka a múzeumban c.filmben.
Ez a valóság csak itt létezik, nálam.
Szerző:
