Feledékenység és Helyzetek
Már egyszer írtam erről úgy emlék…na tessék. Azt vettem észre hogy egyre többet felejtek, amihez biztosan köze van a gyógyszereknek. Amik szép fokozatosan leépítik az embert… Az orvos csak lazán annyit mond mikor régebben erre rákérdeztem, áh dehogy… ezek már modern gyógyszerek stb… Voltam ezzel kapcsolatban teszten is szintén pszi által. Nem adott ki semmi arra utaló jelet hogy bármi probléma lenne. A teszteredményt nem kaphattam meg, nem is nyomtatták ki hiába kértem…utólag kaptam pár számot ami jelzi hogy minden rendben, pár sor értékelés kíséretében. Itt egy szám elég furcsán szerepel, de nem tudtam még rákérdezni annyira nehéz bejutni az orvoshoz (lásd előző írás). Nem tudom hol lehetne ennek még utánajárni… Minden apróságot feljegyzetelek. Olyat is amit nyilván nem is felejtenék el de biztos ami biztos alapon. Ha nem írnám a jegyzeteket, biztosan elhanyagolnám, úgy lennék vele jó majd később, máskor elintézem…így viszont mindig ott van a teendő… Ha valaki mond nekem valamit, azt sem tudom megjegyezni, vagy visszamondani valakinek, csak foszlányokat hogy mégis miről volt szó. Azt lehetne hinni hogy köze van a fóbiához, ez biztos is, de ha otthon vagyok nyugodt körülmények között, akkor is ugyanúgy megvan, ha van bennem gyógyszer ha nincs. Mondjuk elolvasok egy emailt, és pár perc, óra után nem tudom mi is volt benne? A legrosszabb ha egy nap végén visszaemlékszem miket csináltam az nap mi hogyan volt… nem igen megy. Mesélni sem szeretek másoknak, legyen az bárki…sokat kell gondolkoznom dolgokon mi hogyan is volt…teljesen úgy néz ki, mintha akkor találnám ki az egészet. De az előnye az hogy ha valakivel összeveszek, akkor azt is hamar elfelejtem, pár perc-óra után, mi is volt, min volt a veszekedés? Természetesen sok rossz negatív dolog meg beleégett a fejembe, amik rengetegszer elő is jönnek…azokat persze nem tudom elfelejteni…
/Érdekelnének mások tapasztalatai, nem éreznek-e "leépülést" túlzott feledékenységet, főként nyugodt helyzetben (is) amikor a fóbia, szorongás nem játszik/
Szerző:
Szia HellStone!
Az én memóriám is drasztikusan romlik, a verbális képességeim leépülnek, a reakcióidőm lassul, és általában mindenféle módokon rosszabbul működik az agyam, mint amihez szokva vagyok.
Ez alapvetően a Lamolep szedése óta tart (ami a mánia és a zuhanás megfékezésére van), és erősödik, legalábbis megfigyelésem szerint. Elvileg ilyen mellékhatása a Lamolepnek nincs pedig.
Más, antidepresszánst szedő ismerősöm is elmondta, hogy a szómemóriája sokat romlott (nála a Prozac szedése idején).
Úgyhogy engem is nagyon érdekel, kinek mi a tapasztalata.
Eszter
Az én depresszióm ijesztő feledékenység és leépülés formájában jött. Azt hittem Alzheimer kórom van, annyi butulásra utaló jelem volt. Konkrétan én sem tudtam elmondani, hogy mi volt a napi programom, mit ebédeltem, kivel mit beszéltem a telefonba stb. Jártam ideggyógyásztól neurológusig, mindössze egy tesztet csináltak velem, az normál tartományban volt. A munkahelyemen felmondtam, mert teljesen megbízhatatlanm kiszámíthatatlan lettem a demens dolgaim miatt, én így hívtam. Egy neurológus ajánlásával kerültem be a Balassa pszichiátriájára, ahol megállapították, hogy a depresszió tünetegyütteséhez tartozó pszeudodemencia miatt vannak a memória, dekoncentráltság, feledékenység problémáim, ami a depressziósok mintegy csak 10%-ánál fordul elő. De a pszeudodemencia társulhat szorongáshoz is. Kaptam gyógyszereket, de nem segített. A benzo-t elvették, mert azt mondták, hogy az roncsolja a memóriát, egy antipszichotikumot kaptam helyette. Ott a Balassában azonban tesztet nem csináltak csak,pszichológiaikat, mert az orvosom azt mondta, hogy nincs más tesztjük. A terapeutám csinált egy tesztet, az normál értéket hozott. Azóta is terápiázom, szedem az antipszichot. Ijesztő listával mentem be a kórházba, mert írtam a hülye dolgaimat, annyira semmit nem tudtam megjegyezni.
Mai napig nehezen jutnak eszembe nevek, utcanevek, korábbi nyaralási helyszínek, keresem a szavakat, mert nem jutnak eszembe, sokkal nehezebben beszélek választékosan emiatt stb. Aztán amikor „elengedem” akkor egyszercsak teljesen váratlan helyzetben beugranak a szavak. Nehezebben tanulok, például egy vers, dalszöveg megtanulása majd lehetetlen feladat….
Közvetlenül a leszázalékolás előtt rettenetesen éreztem magam a munkahelyemen. A depresszió teljesen eliminálta az emlékezetem. Magas beosztású főnők titkárságát vezettem. Cseng a telefon. Mit mondjak bele? A főnököt keresik. De ugyan bent van-e? Leteszem a kagylót, benyitok, hogy megnézzem a helyén ül-e. Kioldalgok, becsukom az ajtót. Bekapcsolom a hívót. Képtelen voltam azt megjegyezni, hogy mikor ment ki az irodájából, és ugyan visszajött-e. Mellettem haladt el jövet is menet is, de én sajna nem emlékeztem ezekre. Ettől aztán csak még lejjebb süllyedtem szégyenemben. A metro megállókat is nehéz volt megjegyeznem. Folyton rossz helyen szálltam le, így órákba telt, mire hazaértem. Azt gondoltam, kész. Itt a vége. Én nem csodálkozom azokon, akik közel kerülnek a nemlét pereméhez. Én igazán közel voltam. Kész csoda, hogy itt irogatok mostan.