Ez és Az
Sokat gondolkodtam már azon hogy miért így alakult az életem ahogy. Miért történtek meg dolgok. Sokszor azt veszem észre hogy igen, ha ez vagy az nem úgy történik akkor egy bizonyos dolog nem lenne. Minden rosszban van valami jó (ami esetleg később derül csak ki)… Sokszor felnagyítjuk a rossz dolgokat, a jó dolgokat pedig észre sem vesszük. Túl komolyan vesszük az életet… Vegyük észre az olyan apróságokat is hogy pl kisütött a nap ha sokáig borult esős idő volt. (vagy ki mit szeret) Esetleg hogy valaki kedves volt velünk… Ne lássuk mindenben a rosszat. Nem szabad hogy a probléma/betegség irányítsa az életünket. Itt vagyunk ezen az oldalon, ami hasznos, de a betegségünk a problémánk, és ezzel foglalkozunk nap mint nap…(ki milyen gyakran jár itt, ill nem csak erről van szó, hanem az egész betegség témakörről ) Ha valamit utálunk, kellemetlen érzést ébreszt bennünk nem csináljuk azt csak azért is. Érdekelne aki több éve itt van, neki miben változott hogy itt van és olvassa a topikokat, sikerült-e előrébb jutni az életben. Tehát egy szocfóbiásnak jó ha majd minden nap a szocfóbia topikot olvassa, hogy még a neten sem tud elszakadni a problémától? Nem. Tudunk-e tenni a gyógyulásért (ha akarunk változtatni) vagy jó nekünk úgy ahogyan… és beletörődünk? Teszünk érte hogy jobban legyünk? Gyakoroljuk a tanult dolgokat?
Szerző:
Köszönöm, ez is jókor jött.
Tegnap ittam egy pohár citromfű teát aminek talán csak placebo hatása volt ugyan, jobban volt a fiam is, találkoztam az utcán valakivel aki furcsán nézett rám, hogy a hajad… rámszólt az egyik barátnőm, hogy akkor ma mikor indulunk egy társaságba amire mondtam hogy persze, de azon járt az agyam, hogyan és milyen ürüggyel mondom le… erre olvaslak téged is.
Legalább annyit tisztán látok, hogy csúszok egyre lejjebb. Még a fentről csak elkezdtem csúszni, enyhe a lejtő, vannak bokrok, kapaszkodók, de ha nem próbálok felállni időben a lejtő alján kötök ki, ahonnan sokkal nehezebb lesz felállni. A szorongásom mellé simán begyűjtök egy szocfóbot aztán még tudomisén mit. A pánikos tüneteim visszatérőben, de tudom, hogy ez "csak" a pánik, így még legyőzöm.
Még képes vagyok (azt hiszem) rákényszeríteni magam dolgokra, munka, társaság, koncert-színház-mozi-fodrász-szolárium-kozmetikus, amiket azért veszek egybe mert elszakít az okostelefonomtól aminek a pittyenésétől és a pittyenés hiányától is örökösen frászba vagyok.
Holnap megyek pszichológushoz is eléggé rettegve ugyan, de ha belepusztulok is elmegyek. Így talán megúszom a bogyókat is.
Kösz.