mostanában indokoltan voltam távol a búrától, ez az az időszak az évben amikor a legtöbb könyvelő őszintén gyűlöli a munkáját. mivel nem kicsit vagyok hajlamos túlvállalni magam, összejött 37 darab adóbevallás is a kedves barátaimtól (biztosan tudom, hogy nincs ennyi barátom) és persze az idegenvezetés is ilyenkor pörög fel igazán. az átlagos napom úgy néz ki, hogy reggel 8-ra bent vagyok az irodában, este 8-kor rohanok idegenvezetni, hajnali 2-re hazaérek, kicsit adóbevallásozok és mire tanulnom kellene kidőlök. ez volt az elmúlt 2 hetem. hétőtől elvileg egy kicsit jobb lesz, akkor elkezdek tanulni.
tegnap nem volt idegenvezetés, ezért volt időm agyalni és annak nem szokott jó vége lenni. alapvetően magabiztos vagyok, de nem volt ez mindig így és tegnap elgondolkoztam azon, hogy tényleg van-e alapja. több olyan dolog is történt az elmúlt hetek hullámvasútja alatt, ami ehhez a felesleges és önsorsrontó gondolathoz vezetett, de most engedek neki egy kicsit (mondjuk hétfőig).
először is az irodából hullanak az emberek, meglátogatott minket a holland nagyfőnök és olyan dolgokat és határidőket talált ki, hogy ketten azonnal felmondtak. én csak azért nem estem áldozatul, mert az én munkámhoz nem ért. szinte egyedüliként maradtam a részlegen, de ez csak vakszerencse; őszintén szólva akik elmentek szakmailag jobbak voltak nálam. szóval szépen ittmaradtam bármi érdemi szakmai felügyelet nélkül. ha kérdésem van, akkor hívhatom a NAV forródrótot, mert a cégnél senki sem maradt aki tudna segíteni. baljós.
az idegenvezetés tényleg kezd beindulni, de a régi guideok még nem tudnak dolgozni (már amelyik egyáltalán akar még) ezért újoncok boldogítanak. próbálok kedves lenni velük, mert egyrészt alapvetően kedves szoktam lenni az újoncokkal, másrészt ameddig nem nevelünk ki használható embereket akik egyedül is vihetnek csoportot, addig minden az enyém, amitől megszakadok. oké, pénzben jó ez így, de már tényleg kell egy kicsit pihennem. azt meg nem akarom megcsinálni a főnökömmel, hogy nem vállalok több csoportot ameddig ki nem pihenem magam, mert tényleg kedvenc vagyok a cégnél (minden nagy, jól fizető csoportot én kapok) és nem akarom cserben hagyni, mert most nem tudna egyszerűen pótolni. nyárra majd gyilkolni fogjuk egymást a csoportokért, de most még nem ez a helyzet.
visszatérve az újoncokra, a többségük sorscsapás. nem értem őket. nagyon durván nyalnak nekem (ami remekül szórakozok), folyamatosan mondják, hogy felnéznek rám és szeretnének tanulni tőlem (fenét, tartanak tőlem), de ha kérek valamit, akkor nem csinálják meg. olyan bonyolultságú dolgokra gondoljatok, minthogy hátra küldök valakit a csoport végére és megkérem, hogy szedje össze a lemaradókat, hogy ne szakadjon szét a csoport, de nekik ez nem megy. a személyes kedvencem a minap történt, amikor a túra végén elvittünk kocsmázni egy társaságot, ahol az egyik kollegina fogta magát és szépen beült a vendég ölébe. amúgyis rengetegen félreértik, hogy az éjszakai túrákon mi az idegenvezetők dolga, erre jön ez a ribanc és a második napján megjátszik egy ilyet, utána meg magyarázhattam a csoportnak, hogy én miért nem csinálok ilyeneket. és szerintem senki sem érti, hogy miért tiltattam le a kislányt. gondolom a vérszomjas vadállat státuszomat erősítettem vele, de annyira nem érdekel. aztán van egy másik géniusz is, aki a negyedik napján már azt firtatta, hogy miért keresek többet nála és hogy nem mennék-e haza, hogy bebizonyíthassa, hogy ő is elviszi egyedül a 20 fős csoportot, hogy első guide lehessen. ó, hogyne.
valamiért minden bejegyzésem a munkáimról és a pasikkal való értelmetlen vívódásaimról szól, most sem lesz másként. szóval van ugyebár az álompasi, akivel változó intenzitással „ismerkedünk”. most éppen nagyon lassan, aminek részemről a munka az oka, de őszintén szólva ő sem ostromol valami intenzíven. álompasi nem egy görög isten kinézetű mágnás, hanem egy nagyon, nagyon művelt, baromi okos és rémisztően népszerű pasi. olyan akiért a bölcsészlányok megvesznek. a bölcsészlányok az én személyes keresztjeim. miattuk olyan a magánéletem, mint egy klisékkel teletűzdelt, gagyi amerikai tinifilm inverze. vagyok én a közgazdász, könyvelő, az edzett vékony testemmel, a hatalmas hajammal és a miniszoknyáimmal, megszeretek egy átlagos kinézetű és egzisztenciájú pasit, majd jön egy bölcsészlány a hatalmas szájával és egojával, meg a rettenetes kinézetével és simán kiüt a nyeregből. én pedig próbálok rájönni, hogy mi a gond velem. baráti és szakmai társaságban mindig én voltam és vagyok az okos lány, tényleg nagyon sok különféle problémát meg tudok oldani (megértem ha kételkedtek benne, ez a blog a megoldatlanokról szól), viszonylag sokat olvastam, egyetemes rocktörténetben nagyon jó vagyok és szinte bármelyik amatőrt elverem sakkban. tényleg nem vagyok az a lány, akinek nem áll jól ha megszólal. és valahol mégis van (legalább egy) hatalmas gond velem, amit akármennyire keresek, nem látok és senki sem hajlandó megmondani, hogy mi az. semmi garancia nincs rá, hogy ki tudnám javítani ha felismerném, de legalább tisztán látnám, hogy mik azok az elvárások, amiknek nem felelek meg. olyan ez, mint amikor jelentezik az ember egy állásra, a nyelvi és a szakmai teszteket megcsinálja hibátlanul és valamiért a HR interjún elbukik. időben megjelensz, dress code tartva, szemkontaktus tartva, protokoll tartva, előre kiguglizott és betanult válaszok a tipikus kérdésekre tarta, de valamiért mégsem jön össze. ha megpróbálsz utólag kiszedni belőlük egy indoklást, akkor valami olyat kapsz, hogy bár szakmailag tökéletesen megfelesz, mégsem illesz bele a profilba. ebből kellene valami tanulságot levonni. ha valaki olvas és megfejti a problémát, az vendégem egy sörre.
Szerző:
Szia
Az inteligens okos noket akik raadasul meg vonzoak is nem igazan kedvelik mindenhol. Ha az kerded mi a hiba veled, szerintem erre te soha nem fogsz kapni egy ertelmes elfogadhato valaszt , plane olyan fefiaktol akiknek magukkal van bajuk es nem veled .
Nem tudom lehet e kulonbseget tenni bolcsesz meg nem bolcsesz lanyok kozott l hogy van egy ilyen fajta tenedencia ami arra utalna , hogy ok skeresebbek okosabbak muveltebbek A bolcseszeten nagyon sok dolgot lehet megtanulni , peldaul magas szinten eloadas tartani olyan dolgokrol amelyeknek sok ertelme nincs de egy sajatos bolcseszekre jellemzo modszerrel ugy lehet eladni mintha a vilag legfontosabb problemaja az lenne amirol az eppen illetekes bolcsesz eszmet cserel . Ezek az emberek olyan hevvel beszelnek neha a semmirol ,hogy atraktiv kisugarzast kozveteitenek a kornyezetuk fele ezzel elvonva a figyelmet a frizurajukrol.vagy a kopott farmerrol .( mondjuk nem szeretnek altalanositani )
Egy konyvelo aki idegenvezet az kevesbe koncentral a vilagbekere valahogy ket olyan szakma ez ahol mellebeszelni filozofalgatani nem igazan lehetseges . Temesztesen nem azt akarom mondani , hogy bolcsesz karon ezt tanulja el az ember fia (lanya) de vannak sokan akik ezzel maradnak a diploma utan . Mirol is irnal mint a pasikrol meg a munkahelyedrol , egy fiatal no aki nyitott szemmel jar a vilagban es eli az eletet mirol kellene irjon ?
Nem hinnem , hogy nem illenel bele egy adott ceg profiljaba ,csak a magabiztossagot a tudast lehet nem mindenhol reszesitik elonyben mert mindig lesz olyan szemely akinek elobb vagy utobb konkurenciat jelentenel. es ezt egy beszelgetes utan fel lehet merni . Szoval minden ami letezik ezen a vilagon ilyen is meg olyan is ,csak lehet te probalkoztal rossz helyeken ami lehet veletlen is ..
szia Gaby,
köszönöm, remekül rávilágítottál a lényegre. tényleg jobban leköt a mikrokörnyezetem és a saját dolgaim, mint például az afrikai belpolitika vagy a társadalmi fejlődés lehetőségei. ezek kétségtelenül érdekes témák és én is szívesen elmélyülnék bennük, de tényleg nincs rá időm. nem ócska kifogás, mostanában az egyetlen szabadidős elfoglaltságom az alvás. nem értem, hogy mások ezekre hogyan képesek a napi munka mellett, de őszintén csodálom őket. de az igazat megvallva, az azért bosszant, amikor szerintük burkoltan lenéznek (igazából kiszúrják vele a szemem), de azért a sörüket velem fizettetik ki. érdekes a dolog, hogy megvetik azt, hogy társadalmilag értelmetlen munkával keresek pénzt, de azért elfogadják ha szükségük van rá.
okosabbnak nem tartom őket, műveltebbnek a saját szakterületükön természetesen igen, de nem érthet mindenki mindenhez és nem is kell. hogy az általam kiszemelt pasiknál sikeresebbek nálam az sajnos tény. jobban átgondolva érthető a dolog, persze, hogy egy civil pasi szívesebben beszélget filmekről és könyvekről egy hozzáértővel mint mondjuk SOX Control pontokról vagy az eredménykimutatás szépségeiről velem (természetesen nem szoktam ilyenekről beszélni, de ha szakértőnek akarnék tűnni, akkor leginkább ilyen témákban tudnék).
visszatértem az alapbölcsességemhez, miszerint nem szabad olyan pasikkal foglalkoznom, akiknek bármilyen okból kifolyólag nem vagyok elég jó. abból garantáltan sírás lesz. ráadásul elveszítem tőlük az önbizalmamat ami nélkül nem boldogulok.