Nem tudom, mit írjak, csak úgy írok, jól vagyok, csak néha depis, de sikerült kimásznom a magam gödreiből, azt nem mondanám, hogy OK  az életem, mert vannak gondok, többnyire nem magammal, de a múlt, amilyen voltam, amennyit szenvedtem magamban, mindig kísérteni fog, ez is hozzám tartozik, amiről egyetlen mostani ismerősöm sem tud, de próbálok a MOST-ban élni és nem aggódni a jövőn, mert minek. Nem érdekel az öregség sem, az sem ha nem lesz gyerekem, bár szeretnék, bár nem könnyű gyereket nevelni, szóval amikor erre gondolok, akkor meg eszembe jut, lehet nem is kéne szülnöm. Gyógyszert még szedek, se néha úgy érzem, nincs rá szükségem, dolgozom, inkább emiatt szedek gyógyszert, mert stresszes a munkahelyem. Szeretnék olyanokkal beszélgetni, akiknek sikerült kimászniuk, de bárkivel szívesen amúgy.:)

Ha esetleg néha olyat írok, hogy megbántok vkit, előre is elnézést, ilyen a természetem, ezen még dolgoznom kell, hogy ne legyek hirtelen szavú.