„…ami Auersbergeréket mint vendéglátókat illeti, mindig már est ebédjeik vagy vacsoráik legelején úgymond kiborították a bilit, kiszolgáltatva magukat saját rémséges provokációiknak, vendégeiket az első harapás után, igen, az első korty után belevonták saját kaotikus állapotaikba, függetlenül attól, akarták-e ezt ezek a vendégek vagy sem, soha rájuk tekintettel nem voltak, végül is gátlástalanul hányták vendégeikre saját házasságuk mocskát, ha már egymás kölcsönös mocskolása nem volt elegendő számukra, ténylegesen soha nem kielégítő étkeik mellé saját perverz belsőségeiket is feltálalták vendégeiknek, akiket, ezeket a többé-kevésbé mindig megsértett vendégeket végül közönséges házastársi torzsalkodásaikkal, zabolátlan szidalmaikkal, zubogó vádaskodásaikkal űzték el a házból.”
Thomas Bernhard: Irtás