Vállalom az arcom, ha kell, a nevemet is, aki ismer, úgyis tudja rólam mindezt. Szóval van pofám leírni a történetem, és bántani a fél világot. 🙂
Mondhatjátok, hogy elkényeztetett, önsajnáló és nem kevésbé exhibicionista, álnok gazember vagyok, mert olybá tűnik, mintha dicsekednék… Hát mondjátok! Bárkivel elcserélném a lakásom apámmal-anyámmal, minden szívszúrásommal és pánikrohamommal együtt egy egyszobás garzonra bármelyik gettóban plussz havi minimálbér. Elhiszitek, hogy mindez nem számít??? Az önsajnáltatás az egyik kedvenc műfajom… : ) Egyébként nagy adag önirónia is van bennem, nem biztos, hogy rögtön kitűnik…
Igazad van, ha azt mondod, az a bajom, hogy nem is tudom, hogy mit akarok én igazából. Ezt is aláírom. Én MÁR nem tudom, mit akarhatok, és akarhatok-e bármit is egyáltalán.
Amúgy meg, ha ezeket az oldalakat olvasgatod, te sem lehetsz jobb helyzetben… (Ez most mentegetőzés, meg ilyesmi… ) Meg aki ennyi smiley-t rajzol, az annyira nem is lehet rosszkedvű, mi?? 🙂
Üdvözlettel:
BánatNővér (vagy valami efféle)
2001. február 5.