Liz Obertnél 20 évesen diagnosztizáltak depressziót, utána évekig kettős életet élt: reggelente felkelt, felöltözött, dolgozni járt, aztán hazaért és csak feküdt; reménytelenül, tele rettegéssel. Terápiába vonult és a gyógyszert is próbálta, de semmi sem segített. Végül öt évvel ezelőtt egy pszichiáter bipoláris zavar II-es altípusával diagnosztizálta, hangulatkiegyenlítőt kapott és végre jobban lett.
2013-ban Dualities címmel indított fotósorozatot, amelyben azt a fajta kettős életet szeretné bemutatni, amit a mentális betegségekkel küzdők kényszerülnek élni: hogy mit jelent felvenni egy álarcot annak érdekében, hogy funkcionálhassanak a világban, miközben a depresszió különböző formáival kell megküzdeniük.
Obert először önmagáról készített két fotót: az egyiken azt az énjét mutatja be, amelyet a világnak is prezentál; a másikon pedig olyannak láthatjuk, amikor zárt ajtók mögött van, egyedül és depressziósan. Ezt követően olyan embereket keresett a környezetében, akiknek szintén valamilyen hangulati megbetegedésük van. Eddig összesen 10 kettős portrét készített, melynek alján a fotó alanyának kommentárja olvasható, ami Obert szerint „elmélyíti a fotó jelentését, további betekintést nyújt a témába és hogy hogyan érzik magukat az egyes állapotokban.”
„Mióta ezzel a projekttel foglalkozom, rájöttem, hogy az emberek nem látják tisztán, hogy pontosan mi a depresszió és a bipoláris zavar. Azt remélem, a sorozat által a nézők bepillantást nyerhetnek a mentális zavarokkal küzdő betegek privát életébe.”
Eredeti cikk (angolul) itt: http://www.slate.com/blogs/behold/2014/10/28/liz_obert_dualities_looks_at_the_hidden_and_visible_worlds_of_people_living.html
érdekes volt.