Tudom, talán illene bemutatkoznom, de szerintem nem az a fontos hogy hány éves valaki, van e gyermeke, stb.. Sőt még talán az sem fontos hogy milyen nemű.. Az emberben van valami mélyebb, mint a puszta szerepei.. Mint pl. az én nyomasztó hangulatom.. Sokkal nagyobb és mélyebb nálam, félek hogy egy nap elnyel majd.. Tudom hogy (sajnos) van okom rá pesszimistának lennem, a helyzetem kétségtelenül nem valami rózsás.. Az orvos rég lemondott rólam (a mentális egészségem illetőleg).. Tudom hogy nem jó így az életem de a lehetőségeim igencsak behatároltak. Igazából a legjobb lett volna ha meg sem születek, az életnek nem látom semmi konkrét értelmét.. Olyan vagyok mint egy nomád a pusztában..
Szerző:
Blog kommentek: 369Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 13-08-2019
Szia!
Azért mi itt kíváncsiak szoktunk lenni arra, hogy ki hány éves, fiú-é vagy leány, satöbbi. De majd csak megismerünk, ha írsz akár a blogodba, akár a fórumba.
Elég szomorú, hogy a doki lemondott rólad… Miért?
szia NoGood!
engem is érdekelne, miért mondott le rólad a dokid. mondta is, vagy csak úgy érzed?
amúgy az egész bejegyzésed olyan, mintha én írtam volna 🙂
Talán menthetetlen vagyok, azért? 🙂 azért az igaz hogy nem igazán vagyok együttműködő.. Belàtom hogy makacs és öntörvényű vagyok.. „echte” Bak ♑.. Elárulom hogy hím vagyok, bár szerintem úgyis rájönnél hamar:)
Jaj, annyi „tévedés” van a neműségben… Még a faxom fb-n is megkérdőjelezték, h tényleg nő vagyok-e. (A profilképem kutya.)
Engem is passzolt már le áter, h „nem mondom, h magának nincs szüksége terápiára, de én nem tudom tovább vállalni”. És hogy csudálkozott, h tom, h miért…
Most meg már… az a cél, h gyszerekkel „szinten tartsanak”.
Mit jelent, hogy nem vagy együttmüködő? Terápiában vagy gyógyszerezésben?
Egyikben sem, bár igazándiból pszichológussal nem nagyon konzultáltam, anno néhány alkalommal csak, de azt hiszem talán még kedveltem is(főleg az önismereti teszteket). Vagy talán csak azért mert szimpatikus volt a pszichológus hölgy(intelligens humora miatt). A pszichiáterekről meg jót vagy semmit… Ezek közül kb. 8-cal volt dolgom (de lehet hogy többel), egyetlenegy volt amelyik nem tukmálta a „gyóccert”, se a nyugtatót, sem a hangulatjavító borzalmakat. Bennem nagyon mély iszonyat van bármilyen nemű gyógyszer iránt, fájdalomcsillapítót is kb. 3-4 nap után veszek be ha addigra nem csitul a fájás. Egyébként volt egy-két agyi infarktusom is, sajnos a fehérállomány károsodott.. Ennyi jutott hirtelen eszembe:)
Ha egy kisfiút lánynak nevelnek akkor ő lányként fog magára tekinteni,ha egy kislányt fiúnak, akkor ő meg fiú lesz önmaga szemében, és szerintem a nemi sztereotípiák nagy marhaságok.. Először és alapvetően mindenki Ember:) Az hogy milyen testben él csak egy dolog..
Én meg konkrétan nomád vagyok a pusztában 😀 (tanya, még a hely neve is Puszta).
Isteni lehet! Én falun nőttem fel kb. 24 évig ott éltem, aztán városba költöztem… Borzasztó, ezt nem lehet megszokni max elviselni… Rengeteg zombi van, a zaj elviselhetetlen, a levegő büdös, kevés a zöld nekem…
Nem az. A falu amihez tartozom, 11 km, de közvetlen a gyorsforgalmi mellett lakom, (50m) akkora a zaj, mint anno a Vorosvari út melletti lakótelepen volt 🙁 2 közvetlen szomszédom van, iszonyú emberek.
Egy szívás ez itt, konkrétan. (Maga a tanya koncepció jó lenne, csak nem itt, nem így).
38 évig laktam Bp-en. A város nem hiányzik.
Bennem akad egy jókora adag totális érdektelenség hogy ki mit gondol rólam vagy nem tetszik a viselkedésem, a felfogásom, stb. Még a legközelebbi hozzátartozóim véleménye sem izgatott soha, mert meg vagyok győződve a saját, belső értékekrendszeremről, ezért aztán megkaptam az antiszociális billogot, de úgy érzem mennél inkább rosszallóan tekintenek rám, annál jobban érzem magam, igazából szerintem kib@szott álszent és farizeus ez a társadalomnak nevezett emberhalmaz,nem mondom hogy én kivétel vagyok de õnmagamhoz őszinte vagyok mindig, sokan még ennyire sem képesek.
Ja és ide mindenki azt ír amit akar… Te meg főleg! 🙂
Köcce! 🙂