Nem hazugság valakinek azt mondani, hogy később jobb lesz, mert lehet jobb ! Az élet ciklikus, 1x fent, 1x lent….mindenkinek vannak problémái, titkai, volt padlón és lesz is, kisebb-nagyobb problémái. Tökéletes élet nincs.

Nem hazugság, hogy az idő segít, mert valóban segít, a mennyiségének a foka, inkább a kérdés, de ezért tenni is kell, magától a problémák nem oldódnak meg. Önmagában az idő valóban kevés, van, mikor elég, máskor nem.

Nem hazugság, egy szakember segíthet, meg kell próbálni, lehet nem az első, vagy második, akár a harmadik. Van olyan ismerősöm, aki 10 szakembernél is járt életében. Volt 1, akihez csak fél évet járt, ő többet segített neki, mint a másik kilenc összesen, kb azóta is abból él….úgy helyrebillentette az önbizalmát, az önbecsülését. Valakinek már az első sokat segít, nincs törvényszerűség,  meg kell próbálni.

Általában, nagy részben valóban jobb lesz, ha az ember kiadja magából a szörnyűségeket, de önmagában ez sem megoldás, függ a trauma mértékétől, függ a személyiségtől, az életkortól, a környezetétől, sok mindentől.Ha csak kicsit használ, már megérte, és minden trauma feldolgozásnak az első pici lépése a trauma megosztása mással, másokkal, hívjuk ezt kezdő lépésnek.

Érdemes élni ilyen fájdalmak közepette ? Igen. Mert az élet szép, és egy életed van. Az ember, a legsötétebb órákban nem látja a jót, a valóságérzékelés torzul, csak a problémák járnak a fejében, sajnos mindig van lejjebb….de meg kell próbálni a jóra koncentrálni, miben jó, az eddigi sikereire, a jó emlékekre, valamibe muszáj kapaszkodni, és lehet is, mindig van visszaút.

Nem hazugság valakinek azt mondani, hogy az élet velejárója a szenvedés, mert sajnos az, mint fentebb említettem, 1x fent, 1 lent. Az ember minél nagyobb gödörből áll talpra, annál nagyobb lelkierőt merít belőle.

Nem hazugság azt mondani, hogy az ember változtathat a gondolkodás módján, mert lehet, az idő kérdéses, és piszok nehéz feladat, de a belső megerősítés a legfontosabb. Minden trauma feldolgozásnak a belső megerősítés az alapja, mondhat bárki bármit, csinálhatsz bármit, amíg nincs meg az elszánt döntés nyak felett, a változtatásra, valódi változásra csekély az esély.

Ez a kicseszett élet valóban nem azért van, hogy az ember végig szenvedje, de ez a kicseszett élet már csak ilyen, hogy történnek rossz dolgok, nagyon rossz dolgok is, tőlünk függetlenül, nem mindig tehet róla az ember. A problémákat nem elfeledni kell, a felejtés sohasem megoldás, mert minél hosszabb ideig tart, annál elemibb erővel tör fel 1x. A problémákkal szembe kell nézni, megérteni, „legyőzni”, a problémákat meg kell oldani, tenni ellene, hogy jobb legyen. Ami piszok nehéz tudom, szinte elviselhetetlen, és az ember magát hibáztatja, meg kell értenie, mi volt a szerepe a történtekben. Az ember hibázás nélkül is kerülhet rossz helyzetbe. Igen, ugyanúgy benne lesz mindenkiben a múlt, de a jó , az élet szebbik oldala „elfeledteti”, elnyomhatja. Igen, a múlt időnként felszínre tör, törhet, de sokkal-sokkal könnyebb már a múlt feldolgozása után megküzdeni vele. Minél több jó történik, annál több dologba lehet kapaszkodni, nyújt kapaszkodót. Igen, soha senkinek nem kellene megtapasztalni a rosszat, de az élet már csak ilyen, igazságtalan, sajnos „abból kell főzni” ami van. Nem hiába tapasztalod a jót, mert lehet élvezni az életet egy durva trauma után is, mert a jó, visszaadja a hitet, a világba, az emberekbe, amit egy trauma kitöröl, megváltoztat.

Igen, valamilyen szinten mindenki egy túlélő, mert mindenkinek vannak kisebb-nagyobb problémái, de van boldog élet, összességében mindenképpen van. Ha később mérlegre teszi az ember az életét, történhetett, történhettek bármilyen rossz dolgok korábban, a mérleg nyelve kilenghet pozitív irányba. Semmi nem fekete vagy fehér.

Próbáld számba venni a jót, az eredményeidet, amit eddig elértél az életben. Gondolj a jó dolgokra, a jó emlékekre, a jó emberekre, akik körülötted vannak, és talán máris kicsit jobban fogod érezni magad, mégha hangyányit is.

Fel a fejjel 🙂