Végre, végre, végre, letettük a cumit!
Pontosabban megerősödött anyai szívem és elvettem a cumit, mert látom, hogy nem zárnak elöl a fogai. .(
És vigaszajándékot is vettünk.
Este lefekvés után zokogva követeli, hogy még egy ugyanolyan pókembert vegyek neki, mert ő igazából kettőt akart.
Mondtom neki, kisfiam, én msot hallom először , hgy te kettőt akartál.
a boltban még csak egyet akartál.
nem, nem, kettőt.
hm. anyai szívem megkeményedik, szinte hajthatatlan vagyok, nem nem.
aztán ringatom az ölemben és gondolkodom…
tk. nem nagy értékű játékról van szó, és tényleg annyira odavan érte.
és hát miért is ne kérhetne valamit ,amit anynira akar.
és megígértem neki, hogy megveszem ma…
– még oviba sem akart menni, mondta ,hogy ő holnap olyan fáradt lesz, hogy ő nem akar menni kirándulni… (:)
de mondtam, hogy csak akkor veszem meg, ha elmegy oviba.
na, ezzel a vita le is zárult.
sé a cumi sem hiányzott már neki, előkerestem néhány bébikorában használt rágókát, azoknak nagyon örült.
hogy ezt miért nem mondta valaki korábban??? hogy a cumiról való leszoktatás jó eszköze lehet a bébirágóka,???
na mindegy. most már a nehezén túl vagyunk, úgy látom.
ő is megbékélt a gondolattal, hogy nincs több cumi, és már nem is keresi őket.
és jókat nevet velem azon, hogy régen a pelenkához is nagyon ragaszkodott – és nem akart a vécébe kakilni.
de aztán a pelenkát is elhagytuk. és most a cumit is elhagyjuk.
Tk. talán már korábban is elvehettem volna a cumikat – de hát nincs gyereknevelés hiba nélkül… – majd helyrehozzuk.
végül is, ha kicsit rosszul nőnek a fogai, fogszabályozót még kaphat…
és esti altatódalnak a közös „bölcsődalunkat” kérte, amit a zeneterapomtól kaptam, és amivel három napig ringatóztunk itthon annakidején…
Szerző:
