Fel vagyok háborodva, hoyg a norvég iskola azt várja a bevándorló családoktól, hogy otthon tanítsák meg a nem-norvég anyanyelvű szülők a gyerekeiket helyesen norvégul.
Le kell higgadnom, mert igazából nem veszekedni akarok velük és gyűlölködni, hanem valahogy együttműködni. úgy, hogy nekik is jó legyen, meg nekünk is.
Most már voltam a rektornál, megyek tovább a tanfelügyelőhöz és összecsődítettem az iskolaorvost és az osztályfőnököt is, mert az egészségem látja kárát ennek a harcnak.
Persze, közben privát is gondolkodom nagyon, hogy mit tehetek a gyerekemért.
AZ AGYNAK A ZENEI KÖZPONTJÁT KELL ELSŐSORBAN STIMULÁLNI, MERT ITT VAN A NYELVKÖZPONT IS… 🙂
DE A MESEOLVASÁST IS RENDSZERESSÉ KELL TENNI….
LE KELL KATTANNI A LEGORÓL SAJNOS…
– könyvtárba járás – anyanyelviekkel találkozás
– vasárnapi iskola heti egyszer – zene és szöveg együtt – legjobb nyelvtanulási módszer – még lehet további emberi kapcsolatokat is építeni – egy kedves orvosnő is van itt…
– zeneiskola heti kétszer (sajnos az egyik tanára nem anyanyelvi norvég) – itt is lehet találni még családokat akikkel jól éreznénk magunkat.
– anyanyelvi gyerek játszópajtás – szülőkben sajnos semmi lehetőséget nem látok
– és iskolai segítség is kell – heti kétszert célzom meg. Ha ebből heti egyet kapunk, akkor már nem aggódom talán nagyon…
Szerző:
Holnap van találkozóm az iskolabizottsággal. Jön az osztályfőnök is.
Ki kell emelnem, hogy meg vagyunk elégedve az iskolával, és nem várom el tőlük, hogy a tanárok többet dolgozzanak – csak hogy másképpen.
De ma felhívom a privát tanárnőmet is. Azt hiszem, leginkább rábíznám a gyerekemet meseolvasás tekintetében… és leginkább lekattanoka Robin Hood szerepéről, hoyg mindenkit meg akarnék menteni, aki ebben a helyzetben van, mint én…
a zongoratanárt is lehetőség szerint lecseréljük anyanyelvi norvégra…