Hang!
Hiányzol!
Mostanában keveset beszélsz. Vagy is, nem is.
Nem szeretném, hogy sokat beszélj, az terhelő. Nehéz úgy élni, hogy folyamatosan csak mondod, mondod. Nehéz másokra figyelni, ha közbeszólsz. Erőszakos vagy! Mindig ugyanazt ismételgetted, ha nem beszélsz is tudtam volna, hogy épp mit mondanál.
Mennyit vitáztam veled, mennyit nyúztál, sürgettél, noszogattál, fenyegettél, megfélemlítettél. Dühös voltam rád és szabadulni akartam tőled.
Máskor segítettél, bátorítottál, mellettem álltál. Ez hiányzik. Szelídebb lettél.
Fél évig fel sem keltem, csak fürdeni és wc-re jártam. Ott rikácsoltál, hogy keljek fel és tegyem rendbe az èletem. Fenyegettél, majd azt ígérted, hogy ha együttműködök kevesebbet fogsz beszélni.
Végül felketem, 5 hétig nagytakarítottam mert csesztettél. Életemben annyit sosem. Kis híján tönkretettem a számítógépet. Darabokra szedetted és fülpucolóval tisztogattam. Alig bírtam összerakni. Átvertél. Ugyanannyit beszéltél. De legalább rend és tisztaság volt.
Beszabályoztál. Reggel 8-kor kellett kelnem, este 8 előtt nem állhattam le. Óránként 1 cigit szívhattam.
Ha nem vagy lehet még mindig Wembleyben kóborlok és keresem az albérletet, ahova aznap költöztem. Boltba mentem, de nem találtam az ASDÁT, még nagyobb baj volt, hogy az albérletet sem. A címet nem tudtam, telefon nem volt nálam. Te beszéltél rá, hogy kérdezősködjek, vegyek térképet az ASDA-ban, hátha a térképet nézve beugrik az utca neve. Az utolsó térképet vettem meg, eladni sem akarták mert le volt öntve, de ragaszkodtam hozzá hogy adják el. És néztem, néztem, míg egy utcanév ismerős lett.
Azt mondják az ember a skizótól bolondul meg, elveszik térben-időben, nem talál haza. Velem fordítva történt.
A záróvizsgán is súgtál, együtt tanultunk, ki is kérdeztél.
Meg akartál változtatni. Azt szeretted volna elérni, hogy olyanná váljak, amilyen szeretnék lenni.
Túl nagy teher voltál, túl nagy célt tűztél ki. Lehetetlent vártál!
Milyen igazad volt. Azt mondtad, hogy ha megtanulok veled együtt élni, dolgozok, tanulok, jól érzem magam, akkor fejtörést okozok majd a dokiknak. Mit kezeljenek azon, ami nem zavar?
Meddig maradsz? Mi a terved? Minek kérdezem? Úgysem mondasz igazat.
Miért nem búcsúzol el VÉGLEG???
Szerző:
Előcsaloggatalak.
Micsoda kérdések. 🙂 Miért nem változtam meg? Miért nem fogadtam meg a tanácsaid?
Szerinted? Nem vagy normális! Pszichózisban, téveszmés állapotban szerettél volna „megnevelni”. Így kellett volna elérnem (szakemberek segítsége nélkül), hogy kiegyensúlyozott legyek? Grandiózus cèlkitűzés. Csoda, hogy dolgozni, tanulni tudtam. Nem gondolod, hogy túl nagy teher voltál?
Ja, már nincs téveszmém és terápiára is járok. És? Nem az vinne előre, ha már nem lennél? Eggyel kevesebb tünet?
Racionalizálok vagy elfojtok. Nem tudom. Megint próbàlsz az egyik mögé láttatni. Gondolod, hogy jó ötlet ezt erőszakosan lebontani? Miért nem bízol a terapra? Az orvosra?
Jó éjt! Ma már nem akarlak hallani.
Hm, máris egy kreatív gondolat robbant bennem. Ha megszemélyesítenéd a Hangot, milyen lenne? Férfi lenne vagy nő? Nálad fiatalabb vagy idősebb? Milyen lenne külsőre? Milyen lenne a hangszín? Mély, megnyugtatóan barnás? Vagy sötéten ijesztő?
Hm … volt mikor ültem a cukrászdában kevergettem a kávémat és ott ültél velem szemben. Hosszú barna hajad keretezte nagy barna meleg szemeidet. Te is a kávédat kavargattad. Csak ültünk ott, ketten.
Olyan érzés mintha a nővérem lennél? Hol az anyánk? Él még? Annyi mindent kérdeznék tőled, hiszen már úgy néz ki nem vagyok egyedül, de mielőtt hang jönne ki a torkomon, eltűnsz, újra egyedül maradok. Bennem néha képzeletbeli párbeszédek vannak, ez egyféle játék ….
Nem tudom, vajon a Hanghoz ha szólnál … bár, az ember időnként van olyan állapotban hogy nem tud szólni … de ha csak ő beszél non stop az nagyon megterhelő. Nekem is az, csak hallgatni és hallgatni a világot, miközben a saját fejemben megy a saját monológ… csak hallgatni, az nagyon rossz, lebénító … mi van ha szólunk hozzá? A hanghoz, a képzelet szülte akármihez is … mit mondanánk neki? Te mit mondanál? Ha lenne Hang, saját. Néha egyszerűen nincs …..
Mikor munkahelyet változtattam, vagyis, új hely, új stressz, elég nagy stressz források,hazafele rendszeresen a buszon… én is megfogalmaztam hogy hangokat hallok. Naná ez már veszélyes, akkor próbáljunk rájönni milyen hangokat …… főleg az anyámat, főleg a sok kritikát, vagy egyéb más összemosódást a fejemben, amiből sírásrohamokba fordultam naponta akkoriban. Az Őrületbe tudja az embert kergetni. Akkoriban rengeteg verset írtam „Neki”, hogy hagyjon el! Hm, az ilyesmiket is szokásom megszemélyesíteni, ettől kreatívba vált az agyam és kicsit lenyugszik.
Már fél éve pszichotikus voltam, mikor elkezdtem hangot hallani, azaz akusztikus hallucinációm volt. 3 évig megállás nélkül beszélt.
Akkor még nem volt betegségbelátásom (csak a depressziót, szorongást és alvászavart tartottam tünetnek). Azt hittem, hogy egy főiskolai tanárom megfigyel, gondolatátvitel útján beszél hozzám. A hangot évekig a tanárnő nevén szólítottam. A hang magázott, én tegeztem. A tanárnő egyik végzettsége pszichológus volt. Talán emiatt gondoltam azt, hogy segíteni, megváltoztatni szeretne.
Milyen volt a hang? Szigorú, kegyetlen, néha humoros, máskor laza. A tanárnőre hasonlított.
Amikor már nem volt téveszmém, beláttam, hogy ez hallucináció, átkereszteltem HANGNAK. Nem tekintettem egy tünetnél többnek.
Idővel ez változott. A HANGOT màr a részemnek/énemnek, a tudatalattim termékének tartom. (de még mindig úgy viszonyulok hozzá, mintha élő személy lenne.)
A halu okát biokémia zűrzavarnak tartom, a megnyilvánulási módját és a tartalmat (azt hogy mit, hogyan mond) pszichológiailag megfoghatónak) Szerintem ezt az ember személyisége, állapota, értékrendje is nagyon meghatározza.
A hang egy hallucináció, tapasztalatom szerint mégis lehet valamennyire változtatni rajta.
Nekem sikerült kicsit megszelidíteni illetve kompromisszumot is kötöttem vele.
Kb 4 éve hallottam már a hangot mikor találtam egy hanghalló csoportot Pesten.
Ott is azzal próbálkoztak, amivel én. Addigra már nagyjàból elértem, ami a csoport célja (megtanulni együttélni a tünettel, változásra bírni), így beigazolódott a feltételezésem, nem csak gyszerrel lehet ellene tenni.
Nekem a hang mellett más pszichotikus tünetem is volt. Téveszme, megfigyelés érzet (spirituális módon: látja a gondolataimat a tanárnő), vizuális halu, emlékezethallucináció, eufória stb. Mindez 3 évig folyamatosan, az elmúlt 5-6 évben már csak ritkán. A téveszme múlt el teljesen és a vizuális halu.
Emiatt skizo vagy skizoaffektív diagot kaptam. (még kérdéses, h melyik)
Úgy tudom, hogy bordernél is lehet hanghallás, de az stressz hatására és csak rövid ideig (max pàr nap) tart.
Mi történt végül a hangoddal? Milyen volt? Mindig csak írtál neki? Vagy gondolatban beszéltél is hozzá?
Én a kezdetektől fogva párbeszédet folytatok vele. Ha untat, nem válaszolok, figyelmen kívül hagyom.
Szia!
Akkor jött a Hang, amikor munkahelyet váltottam, ez elég erős stresszhatás volt, kb 1-2 hétig tartott erősebben. Ahogy kiszabadultam melóból és mentem haza, a buszon elkezdte, duruzsolt a fülembe. Próbáltam megmondani, ki ez, mi ez, sokszor éreztem úgy, hogy anyám …. ott volt, non stop a mindennapjaimban, folyamatosan bántott, kritizált, konkrétan semmit se értettem amiket mondott, vagy hallottam, csak felszálltam a buszra, és 5 percen belül sírtam. Azt hittem megbolondulok. Sokszor hazáig kísért ez végig és itthon omlottam össze és sírtam …. mert azt hittem megbolondulok. Beszéltem erről a pszichológusnak, aztán a dokinak, mert tudtam ez valami új dolog és ijesztő. Számomra új volt és ijesztő. Mindketten betudták annak hogy stressz hatására hallom az anyámat. Szóval, betudták úgy, hogy nem csak egy Hangot mint a skizók hanem anyámat. Aztán lassan eltűnt az életemből. Ijesztő megtapasztalás volt. Én nem tudtam szólni hozzá, mert elárasztott, sokszor mintha csak valami búgó valami lett volna a fejemben, ritkán értettem, mit akar. // aztán persze a világban mindenhol mindenki pofázik, a munkahelyen non stop, a buszon, a buszmegállóban, ez annyira leterhel, helye sincs bennem Hangnak. Vagy ha egy cukrászdában vagyok egyedül és van valami párbeszédes fantáziám valakivel, valaki megfoghatatlannal, azt le szoktam írni.
A borderről nem tudtam, hogy azokkal ilyen előfordulhat …. stresszre rövid ideig hang. Így volt velem is, kb 1 hétig volt vagy 2. A múlt héten is voltak külső jelek, chat-ről innen onnan, most konkrétan chat-en meg régebben, már ketten egymástól függetlenül gondoltak bordernek … amikor ilyen van mindig kicsit felzaklat, de van egy pszichiátrián dolgozó asszisztens ismerősöm aki mindig segít kicsit megnyugodni. Ezeket a személyiségzavarokat sose tudja az ember magáról igazán … amíg szakember nem mondja és egyáltalán nem biztos, hogy mondja, ha úgy látja se. (ma is volt egy ilyen érzésem a pszichológusnál) Ide is úgy keveredtem hogy a borderről kerestem anyagot…és találtam itt tesztet. Aztán a pszichológus azt mondta erre igazán nincs teszt….aztán múlt héten újra előjött, de már lenyugodtam a témából.
A magányosságról és a hangról nekem a border jutott eszembe. Bordernél halu stresszhatásra jön elő, ez provokálhatja ki. Ez lehet hanghallás v paranoid gondolatok stb.
De lehet nálad nem border okozta, ez csak egy tipp volt részemről.
Paranoid gondolatok is, szuper
… akkoriban mikor ezek a hang-dolgok kezdtek úgymond 1 hét, másfél után eltűnni, bizonyos dolgok még maradtak egy újabb hétig …. az, hogy rendszeresen menekültem az utcán. Rettegtem és menekültem, nem tudtam ki vagy mi elől, de rohantam, rohantam volt mikor sírva, akkor volt február vége, még sötétebb is volt ….. a pszichológus fele is rohantam, feltéptem az ajtót és még nézegettem ki, nem követett e valaki ….. szuper volt. Folyamatosan azt éreztem hogy valaki követ és menekülni kell….emlékszem, nézegettem vissza már bentről a pszichológustól, de nem volt kinn senki…csak az idegrendszerem szórakozott.
A lényeg sztem, hogy mind2 elmúlt! 🙂