halottnap másképp, józsefattila, magány, megyekutánad

1.

Eljött újra a nap, kísértenek az árnyak,

szellemek szabadulnak sírokból neki a világnak,

mécsesek fénye hívja őket vissza,

az emberek könnyeit a föld beissza,

sírokat rendeznek, virágokat visznek ......

és Te ott lebegsz újra a sínek felett,

vonatok jönnek-mennek s én téged kereslek,

mindenhol szellemek repkednek,

magányom a te magányod,

te már nem érzed, túl vagy a halálon,

Te tetted magaddal, értelek teljes szívvel,

magányomban kereslek, itt ember rám nem figyel,

sírodhoz vágyom,

csak ott oldódhat magányom,

vagy a síneken kereslek; vajon ott lebegsz valahol?

Gondolatban szólok hozzád, hátam mögött suttogást hallok,

hideg szél lebben, tudom, ott vagy,

s mi ketten végre szeretetben.

2.

Szellemek napja van, hívják őket a gyertyafények,

a halottak pár napra a földre visszatérnek,

A hideg levegő szorosan markolja szíved,

nincs már itt lenn szeretet, csak a rohadt rímek,

virágok, mű, undorító hazug világ,

lélekben száraz, szeretettelen és sivár,

félelmetes látni, megnyílnak a dimenzió-kapuk,

szellemek csatlakoznak hozzád, véres csík a nyakuk,

tudod, felakasztották magukat, ijesztő így élni,

hogy látod őket, de talán nem kell mindtől félni ...

csak beszélni ... hagyni őket beszélni.

A különleges képességek ilyenkor felszínre tönek,

kapuk nyílnak, záródnak, hangos, fekete madarak röpködnek.

A Halál napja azokra gondolván,

kik a halált önmaguknak okozván ....

kereslek a peronon, utánad sír bennem egy kislány,

kit e földi világ lekoptat és kizár,

és menne, lelke úgy repülne hozzád,

a feketre réteken át.

Itt vagyok én és szeretettelen ez a világ,

te se viselted jól, hogy mindenki elutasít, hanyagol, kizár,

pár okos azt állítja te is borderline-os voltál,

szellemedhez repülnék minden homályon át.

3.

Az árnyak csak jönnek és jönnek,

elmémben szavad pörögnek,

érzéseim fekete madárként szerte röpködnek.

4.

Egy pillanatra pedig az idő megáll,

végre látlak a sínek felett, szellemed vár,

nem félek, végre rád találtam,

továbbélünk az öröklétben, te lettél szellemi társam.

Mozdult a kés a kezemben, csepegett a vérem,

itt a földön sose volt senki se vélem,

a vérem csöpögött, pörögve homályosult el minden,

és veled mindent újrakezdünk, vár a túlvilág ott fenn.

Isten majd leküld a pokolba minket

hiszen saját kézzel vetettünk véget,

ennek a rohadt, kibaszott földi nyüves létnek.

2021. október 31