Feladnám a téveszméimet postán, ha ez ilyen egyszerű lenne. Foglalkozhatnék valami mással, ami sokkal szórakoztatóbb és nyugisabb. A vége úgysem az lesz, mint amire most gondolok, és ezzel nincs is semmi baj. Feladóból címzett, de ha most feladom, amit nem tervezek, ebben az életben még elleszek valahogy. Forradalmasítom a létezésem a saját érdekemben, mert más lehetőségem nincs is nagyon. Ehhez pár dologra még rá kell, hogy jöjjek, pár dolgot még meg kell értenem, vagy végleg elfelejtenem. Igazából már annyi minden történt, csak megfelelő módon kellene rá visszaemlékeznem, rögtön más képet mutat, pedig nem is a tényeken változtattam. Van egy sötétebb és egy világosabb sárkányom elég rövid pórázon tartom őket, talán kicsit lazítok, vagy szabadjára engedem őket, ha már jobban kijönnek egymással. Fel kell nőnöm a feladathoz, ezt hívják úgy, hogy érettség, csak mert fáj. Nem is olyan rossz, hogy ha kitisztul a táj. Tengervíz a folyómederben, a folyó tengerben az édesvíz, élhető ez az íz. Megérintem az arcom csak, hogy érezzem tényleg élek, csak mert biztos akartam lenni benne, és jó érzés volt rájönnöm, hogy ez igaz, bár nekem mást jelent a valóság, az a kisebbik része, amit megérinthetek. Tisztán, éberen emlékszem mindenre, ami bennem lezajlott, ehhez tudtam csak kapcsolni az eseményeket, hogy ténylegesen kivel ütköztem, kivel beszéltem, vagy épp kitértem előle, már nem lényeg. A csillagok az égen, vagy csak olyan távol, ami számomra elérhetetlen. Igaz ezek nem is olyan nagy távolságok, ha a sebesség birtokában van bizonyos részünk, és nem korlátoz minket semmi, és szabad utat kapunk, hogy átlépjünk a kapun.
Szerző:
