Szerző:
Blog kommentek: 172Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 13-01-2011
ha elég!
5 gondolat erről: “ha elég!”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon rég óta hullámzóan tör rám az érzés, hogy elég! Elég abból, hogy rémesen érzem magam, amire a külső tényezők jelentősen rátesznek. Nincs pénz, oké. Majd megoldom, ott a hitelkártya, vásárlói kártya. Vásárolnék, nem fogadja el egyik kártyámat sem. Megpróbáltam több helyen, sehol sem működik. Kezdem magam egy zárt ketrecben érezni. Kis vagyonomból vettem egy kiló kenyeret, egy tejet és egy vajat. Nagyon nyomorultul érzem magam. De ez akkor csak a pénz. Igen mondhatnánk, hogy emiatt nem kell neki indulni a Dunának. De…..kell….mert falakba ütközöm, mert a gyerekem úgy viselkedik, hogy beszakad a szívem, a mellkasom, a lelkem összeroskad. Persze megbánta, bocsánatot kért, de itt a csalódottság, a keserű íz a számban, hogy bizzak meg benne, hogy érezzem azt a biztonságot magamban, hogy amit megbeszéltünk az úgy is lesz. De ….. ugye ezen is lépjek túl. Rendben. Betegségeim korlátokat szabnak nekem. Hiába tennék meg mindent…mindegy miért…még az iskoláig a 10 perces séta is ügetésnek tünik, erős fájdalmaim vannak. De…még mindig ….tartsak ki ugye? Itt a párom , rendes ember, mindenkinek van hibája…..ő is ki van borulva már, és időnként úgy viselkedik, hogy legszívesebben elmenekülnék.De…..még kell hogy bírjam naná! …..mégis elmegyek dolgozni…..fájok, és fáradt vagyok.
Itt a pont. A dolgoztam, hulla fáradt vagyok, erős fájdalmaim vannak, a fogorvos szétcseszte a számat és a fogamat, szétrobban tőle a fejem, nincs pénz, nem tudok még kaját se venni, arról nem beszélve, hogy be kellene fizetnem a gyerek edzését, és a csekkeket még nem is említettem…a gyerek nem ott van ahol kéne lennie, párom üvölt, hogy ez igy nem megy….én olyan dühös vagyok, hogy mindkettőjüket szétrugnám. Ezért inkább kimegyek a levegőre, fél óra alatt kissé fáztam – és ahogy ránéztam a világitó ablakokra, olyan érzésem volt, mintha nem is itt laknék, hanem ez egy kis meleg otthon, nyugalommal, békés fényekkel nélkülem.
Szóval elegem van, hogy minden nap van valami, ami lehúz.és elfáradtam, ahhoz hogy felfelé tudjak mászni. Már az akarat is hiányzik…csak az a szándék van itt, hogy nem akarok már semmit sem csinálni…..ma lefekszem és jó lenne nem felébredni. Csak úgy elmenni, mert ha nem, akkor tennem kell érte. Úgy érzem meg kell tennem, nem vagyok hajlandó ezt tovább csinálni. El kell mennem. Vége kell legyen. ELÉG!
sajnalom ! megertelek, hasonlo ” vizekben usztam ” en is valamikor,
de, akkor en azt mondtam sajatmagamnak, hogy kutya kotelesegem ! , hogy felneveljem gyerekemet, ha mar vilagra hozztam, majd mikkkor felneveltem es felnot lesz, akkor majd ongyilkos lesszek …..
egy gyerek, altalaban nem no fel jol edesanya nelkul !
sokk erot a kitartasra ! es egeseget !
Így nem lehet vége, az nagyon szomorú lenne. Csak vannak rokonok akik egy kicsit be tudnának segíteni. Tudom, Magyarországon már nem szegénység van, hanem nyomor. Nem érzem át a helyzeted mert még nem voltam ilyenben, de azt az érzést tudom milyen, amikor ELÉG. Biztos vannak jó dolgok is amikről nem érdemes lemondanod. A gyereked mosolya, a férjed gondoskodása, amit írtál, hogy kimentél sétálni és olyan békésnek tűnt minden. Írtad, hogy ketten is dolgoztok. Biztos van valami megoldás, hogy egy kicsit jobban kijöljetek anyagilag.
Remélem a holnapi napot kicsit derűsebbnek fogod látni. Jobbulást és semmiképpen ne add fel, mindig mindenre van megoldás.
igy igaz ! igazad van Marci88 „…semmiképpen ne add fel, mindig mindenre van megoldás….”
csak, sajnos neha ez az atkozot depreszio miatt, neha ugy latod a dolgokat, hogy egy teher vagy csaladodnak ….nem tudod ertekelni ilyenkor, a Jo Isten ajandekat : az eletet ! ami szep es jo, csak ez a vilag rosssz …
remelem, nem addja fel !
egy jo es kellemes hetveget kivanok nektek !
Sziasztok!
Köszi a bíztatást. Persze én is szeretném a gyerekemet felnevelni…a józan eszem tudja jól, hogy nem tehetem meg vele, hogy kiszállok az életéből, és nem lesz anyukája. De tudjátok mikor minden olyan nehéz, és elviselhetetlennek érzem a testi és lelki fájdalmakat, akkor van egy pont amikor már nincs kontroll. Egy hete jár a fejemben sok minden. Felzaklat, hogyha valaki nagyon rosszul van, és nincs sok eszköz a kezemben, hogy segítsek. Most ez van. Teszem amit a képességeim megengednek, és nem tudom hogy elég-e……..Rémes érzés, hogy egy bizonyos ponton túl nem lehet segíteni valakinek, és el kell fogadnom a döntését, bármi is legyen. Vagy igen, vagy nem. Fáj. Elgondolkoztat…Fáj….Gyötrődöm….hajnalig fenn vagyok és mormolom, hogy minden rendben lesz. Rám is ez vonatkozna…..kénytelenek lennének elfogadni a döntésem, hogy azt mondom igen, vagy azt hogy nem. Ahogy nekem jó – önzés – de ahogy érzem, hogy nekem jó. Ő is úgy tesz, ahogy neki jó. Én azt mondom mégis, legyen úgy ahogy mindenkinek a legjobb. Mindenkinek!!!!!