Sokat csereberélték idén a gyógyszereimet. Már nem is emlékszem pontosan mikor és hogy (vagy nem akarok emlékezni), de minden a Xeplionra történő átálláskor kezdődött. ugyanis meggyőztek, hogy próbáljam ki, egy injekció és le van tudva. Kaptam is, két hónap-két injekció. Sajnos nem hatott rendesen, nem is fenékbe adták, hanem vállba és nem szivódott fel. Kórház, egyértelmü. Sőt, most jut eszembe, az orvosváltással kezdődött, nem is az injekcióval. Privátba távozott az orvosom, itt nincs a közelben (falun) senki, akihez magánba mehetnék, maradt az sztk. És lecseréltük a haloperidolt erre, plusz az antidepresszáns, nomeg az orvos tovább győzködött, hogy legyen még egy gyerekem… Mindegy, a kórházban megállapitották, hogy csak személyiségzavarom van. Nem hittem el valami nagyon, kiengedtek pár recepttel amiknek tartalmára még csak nem is emlékszem. Valószinü ezért a skizo affektiv zavarért megküzdöttem, de azzal a lendülettel elfelejtettem az adagolást, kórházba vissza. Immár főorvosi kezekbe kerültem, a férjemnek volt kapcsolata és benn üdültem még egy hónapot. Jó mérges volt rám mindenki. Visszakaptam a diagnózisomat plusz 3at, amikről azt sem tudom mi az, és nincs is kedvem utánanézni…! Robi oldalán irtam arról, milyen is volt benn, a közepében.
Érdekes, mostanra emlékszem az adagolásokra, rendben vagyok, és annyi mellékhatást nem is érzékelek, ugyanis el sem olvastam a gyógyszerek mellékhatásait. Úgy vagyok vele, befejeztem! Nem a szedést, hanem az utánaérdeklődést, olvasást, netbújást.
Kapok három hetente egy injekciót, meg reggel este szedek összesen 3 féle bogyit. Ezt még fejben tudom tartani,
Csak azt nem tudom, hogy kinek higgyek. A személyiségzavarosnak, vagy a multipla diagnózisosnak. Utóbbi rendesen gyógyszerelt, az sztk orvos nem is meri bolygatni… Vajon kiderül valaha mi bajom van, van-e valami egyáltalán? Ugyanis kiderült, hogy az általam terhesség alatt hallott hangok valóságosak, csak ehhez itt kellett élnem 8évig, hogy nem vagyok a hülye, hanem Pista bácsinál a rádió szól, éjjel meg a már halott szomszéd nagymama nézte hangosan a TVt. Senkivel nem mertem ugyanis megbeszélni ezeket a teljesen szokványosnak tünő dolgokat. A kórházban csak suttogva mert egy lány megkérdezni, mi bajom, ugyanis ott a legsúlyosabbak kapnak csak injekciót, a többieket elintézik egy két bogyóval…
Már csak azért is, picit engedtem a régi szokásomnak és belekukkantottam a gyógyszer leirásokba, és ennyi erővel bipoláris is lehetnék. Mind a 2 hatóanyag, amit kaptam, jó a bipoláris zavarra! Tehát ha nevet mondok, senki nincs előrébb, mire is kapom őket.
Fura. Az injekciótól az első két nap rosszabb, másfél hét után áll be jól úgy hogy jól is érzem magam, utolsó 3 nap már nem jó, és akkor kezdődik előlről. Azt sem tudtam, hogy felvááltva kell kérni a farpofákon, különben begyullad a helye (meg is történt).
Szóval olvasom itt a gyógyszerek témát és már hozzá se szólok, minek nyomozzak, nem kell az antidepresszáns és elvagyok, többé kevésbé. Nem hizom, csak ha eszek, nem hallok semmit, csak amolyan sugallatokat (de azok meg bejönnek az életemben, minndig igazak ezek a megérzések, talán mégis vannak angyalok, vagy csak az egóm játszik velem, magam sem tudom).
Jól benyaltam ezt azt idei évet, elég lesz kiheverni.
Szerző:
Fura. A dokumentumfilmben, amiben nyilatkozom, spontán módon percekig sorolom a mellékhatásokat. Bár a stáb már feszengett, amikor csak nem akartam abbahagyni, szerintem ez mégis érős része lesz a filmnek, ha benne hagyják. Én jelenleg fél ampulla abilifyt kapok. Közben júliusban volt egy erős subom, nem mentem kórházba, a sub augusztusra elmúlt, és maradt a fél abilify. Aki akarja, levonhatja a megfelelő konzekvenciákat ebből, szerintem. Hopika, szombat van, remélem, ma még találkozunk valamilyen formában. 🙂 Üdv, minden jót!
Robi, igazság szerint most már szerintem sosem kerülök ki ebből a körből, max ha megszököm valahova külföldre, ahol nem tudnak kezelni, mert nem jáárok és kész. Akkor viszont ki tudja mi lenne, vagy óriási áttörés, vagy a teljes leépülés.
Ezt fogadjunk senki nem tudná igy megmondani, én meg nem fogom megtenni.
Amig itt vagyok, fogva tart a rendszer, lehet, hogy csak fel kellett volna irnom valahova azt az adagolást, ami nem használt, bár ebben sem vagyok biztos. Mivel szedni kell, fölösleges azon stresszelnem magam, mi mitől van, vagy épp lehet…
Belenyugodtam egy időre.