A gyermekkorban (családon belül) elszenvedett traumatizáció fontos, de sokszor fel nem ismert patogén tényező, amely az egész személyiségfejlődést (de)formálhatja, és szerepet játszik nem csupán a későbbi pszichológiai károsodások, hanem az egészségkárosító viselkedésformák, valamint a krónikus egészségi problémák kialakulásában is. A pszichológiában régóta felismert tény, hogy a gyermekkori élmények nagy hatást gyakorolnak a személyiségfejlődésre. Támogató családi környezetben, gondoskodó, odafigyelő gondozás esetén megfelelően kibontakoznak az egészséges, érett felnőtt működéshez szükséges képességek, ha a gyermek biztonságot nyújtó, bizalomteli gondozói kapcsolatban él és növekedik. Elsajátítja a kihívásokkal való adaptív megküzdés képességét, és stresszhelyzetekben a saját erőforrásaira is, s a kapcsolataiban rejlő erőforrásokra is számíthat. Ezzel szemben a traumatikus élményeket elszenvedett gyermek mind a testi, mind a lelki fejlődése szempontjából veszélyeztetett, különösen, ha a bántalmazást a családon belül szenvedi el, s az korán kezdődik, hosszan tart, és ha a gyermek a traumatizáció többféle formáját kénytelen elszenvedni (WHO, 2006).
Szerző:
