Hát, nem voltunk ma a helyzet magaslatán.
Már vagy két hete készülünk a mai napra, gyereksíverseny van, nagyon nagy családi rendezvény, a fél város erre készül már régóta.
Én tegnap a gyerekemet vendégségbe vittem, hétfőn meg egész nap dolgozom, és nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, – azazhogy vasárnap alaposan ki kell pihenni magam, mert különben kidőlök a munkában.
ehhez jön még az, hogy szombaton egész nap én voltam a gyerekemmel, egy barátnőmnél. elfáradtam.
és akkor még éjjel átjött a gyerekem a mi ágyunkba aludni, kb. egy órát forgolódtam, mire rájöttem, hoyg ez így nem megy, és visszatelepítettem őt a saját kis ágyába.
aztán reggel én elaludtam, és az egész családi program borult.
reggeli nélkül, sítalpakat hóna alá csapva végül apja loholva vitte a gyereket a többiekkel a síversenyre.
Se utazási bérletünk nem volt meg, se a gyerek regisztrációs száma. se fényképezőgép.
🙁 Pedig a kisfiamat úgy készítettem fel a mai napra, hoyg én ma nem megyek, de apja biztosan sok fényképet fog róla csinálni és nekem itthon mind megmutatni.
Hát, ez most nem így lesz.
szomorú vagyok. de azért nem esek depresszióba, erre vigyázok.
tudom, hogy a gyerekem nagyon jól van érzelmileg, túl fogja élni, jól fogja érezni magát, sok gyerek megy, akiket ismer, a barátai, és apja is ott lesz vele.
de azért akkor is.
és most megtanultam egy életre, hoyg az ilyené alkalmakra nagyon fel kell készülni!
Nekem ez nem megy helyből!!!
Nem baj. Jövőre már tudni fogom.
és az is fontos lenne, hoyg ilyenkor én is szocializálni tudjak a szülőkkel.
ezt egyszerűen marhaság volt khiagyni a mai napot. csodálatosan süt a nap, és a fiam ott fog átjönni a célon anélkül, hogy én ott drukkolnék neki… 🙁
Jövőre másképp scináljuk!!!!!!!!!!!!!!!!
hát, fejlődnöm kell még.
Szerző:
Nagyon sajnálom azokat akiknek problémái vannak, és kétségbe esnek.
Nekem 250 Ft van egy hónapra, ezért megértem a problémáját.
Én azt hiszem, egy ilyen helyzetben, mikor minden borul, találnék valami erőt adó pozitív dolgot, monjduk bármi számít, talán az, hogy a szemöldöke íve tökéletes, de azért vigyázni kell, hogy tényleg az e, ezért sírás után, ha összeborzolta, hát tegyen érte, hogy újból szép legyen és akkor ez már egy pozitív lépés, és utána talán még ruhát venni is lesz kedve, vagy síelni, Így meg ez a pozitív gondolkozás, a tett meg mégfontosabb.
De a legjobb ha elmeggy Jézussal és Buddhával egyet dumcsizni. A gyermeket ebből kihagyhatná, talán nem tenne jót neki, de ez már tényleg csak személyes érzés.
mennyire igaza van kedves m. maria.
nem is folytatom a blogomat itt tovább.
kérkedésnek tűnhet.
köszönöm mindenkinek, aki eddig velem volt.
minden jót nektek.
Kedves Amarilla!
Szerintem nem tűnik kérkedésnek és sokan szívesen olvassák a bejegyzéseid csak nem mindig tudnak rá mit írni (mint én is, de jó tudni, hogy ilyen is van.) Nekem te vagy itt az egyik legpozitívabb ember a búrán.
Szóval ezért…ezért kár lenne abbahagynod.
Resdi
Hát, elbizonytalanodtam mindenesetre…
köszi, Resdi, jól esik, amit írsz.
Én csak azt akarom a blogommal mutatni, hogy ki lehet kecmeregni a legmélyebb gödörből is, ha az ember akar – és hogy a kikecmergés az egy hosszú folyamat, és az ember örökké csinál hibákat ,de hogy a lényeg, hogy tanuljon belőle.
és hoyg közben igyekszem jó anya is lenni…
brühühühü…
na, majd még gondolkodom.
legyen szép napod resdi, köszi, hogy írtál.